Színeknek dús kavalkádja,
évszakok egy varázslója,
ha int egyet a pálcája,
hát eső permet hull rája.
Gomolygó köd reggelente,
fecskéket már elreptette,
róka a szőlőt tépkedte,
a gazda majd szüretelte.
Szőlőhegynek fent karéján,
komótosan baktat a lány,
az ősznek ezen alkonyán,
már jóval túl a szüret után,
gyertyaláng présház ablakán,
szabad kopogni az ajtaján.
Tüzes csók oly hosszan tartó,
mint a meleget adó kandalló,
melynek lángja tüzes vibráló,
szerelmi légyott oly boldogító,
testeknek egymásba olvadó,
így akarta a nagy varázsló.
írta:Varga István.Barcs.2015.09.13.
(minden jog fenntartva)