Bandukolok gyalog a tó felé
És tudom gyermekként is
Csak a szívemet tudtam hozni
És most sem változott ez
Így hatvan felé közeledve.
Nehéz a táskám, amit cipelek
De lelkemben az emlékek sora
Érzem, hogy megérkeztem
Erre hatalmasak a fák, pár varjú és vadkacsa
A levegő mindig kristálytiszta.
Tizenévesen gyakran elrobogtam melletted
Felfedező kedvem tengernyi volt
Pedig ekkor még harsogott a strand
Felszabadult, vidám emberektől.
Most megérkeztem hosszú utamról
Már senki sem vár rám errefelé
Új érzés mindez, fojtogató
Az emlékeink itt lebegnek az erdő körül.
Sikonda, 2018. 09. 06.