Ó nézz fel a fellegekbe
Tiszta kék égre
Tiszta kékség semmi más
Csak nap, s ragyogás
De mi csillog oly fényesen
Égi eke jelenik meg ékesen
Fehér barázdát szánt az égen
Mint a földön szélesen, de nem mélyen

Fehér füst barázdát
Szánt az égi eke
Vajon milyen magot
Vet az ember bele ?
S oszlik az égbolt fehérsége
Eltűnik az égi eke messzeségbe
Már nincs kékség, nincs ragyogás
Szürke égbolt semmi más

Ó nincs semmi baj ne félj
Majd később, ha felkerekedik a szél
Szétteríti az ég a széles barázdákat
Szürke égen madár raj szedi a magvakat
S te csak nézel fel az égre
Eladó lett az is végre
Idegen eke szántja feletted az eget
Idegenben nincs irántad könyörület

S jön a szél vad rianással
Sötét felhőt kerget szörnyű ordítással
Komor felhő siratja a földet
Elpusztítja amit az ember a földbe vetett
Felhő szakad le az égről
Neki oly széles a határ
Betegen száll a szürkeségben a vándormadár

Mi történt itt a tiszta kék éggel
Mi történt az ember földi vetésével
Kihal itt minden ember, s állat
Az ég küldi pusztító villámokat
Emberek még nem késő vigyázzatok
Kék égen barázdát ne szántsatok
Pusztító mag kerül bele,
S halált hoz le a földre !

2O14.O9.19.Mosonmagyaróvár.