sze 07/01/15
Dáma Lovag Erdő...
Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?
|
|
Mindig társam volt az óvatos remény,
nem voltam jós, vagy mindentudó látnok,
és elmentek barátok, korosztályok,
magam vagyok, mint az élet elején.
|
szo 06/27/15
Dáma Lovag Erdő...
Magasan tornyosul Pozsony büszke vára
Magyar királyokat itt koronázva
Szent Korona védte nagy Magyarországot
Királyok fejére Pozsonyban adatott
|
...viaskodom velem...
|
p 06/26/15
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik már a nap,pihenni tér
Utolsó sugara még hozzám elér
Megfürdeti magát a Balaton vizében
Olyan,mint,ha forrna vére
|
A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.
|
Életed az életet
bezárva őrzi most.
A kis lüktetéseket
érzem, és átvillanyoz a tudat,
|
Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.
|
cs 06/25/15
Lénárd József
Te vagy a legszebb. A báj játszik arcodon.
Mintha mondanád, ne menj maradj még
Megbabonázol folyton, óh de maradnék
|
cs 06/25/15
Dáma Lovag Erdő...
Álmaimból korán reggel
Kakas szóra ébredtem
Felrepült a kerítésre
Kukorékolt begyesen
|
sze 06/24/15
Mezei István
Kopott évekkel kövezett patak vagyok,
hét évtized-szegély szűkíti a medrem,
de hiába ölnek mérgek és szándékok,
végzetem idáig én már megszenvedtem.
|
Már hiába nézed - a nap lebukott.
Röhögj, most már úgy is hiába
sírnád vissza az iménti fényt.
Nem alkotsz, hát röhögj, mint a gyáva,
|
Fényes a szemem. Már lelkem is hangtalan.
Ropog minden ág ahogy sétálok
neszez még egy-két levél, s leesik. Tél van.
|
Zakatolt végig hatvan éven át,
Hozott rám meleget és hideget,
Megmutatta a halál árnyékát,
Felkavarta az álló vizeket.
|
A fény után a hamu földet ér,
a csend szétfolyik és megfagy.
|
Büszkén állt új autója mellett.
Csillogott, fénylett a drága kaszni.
Simogatta, mellette tetszelgett
S tervezte, hova fognak utazni.
|
Nem mindegy:
pecsenye kacsa -
kacsanya pecse...
*
Tömör tisztálkodás
kezet mocsok
|
szo 06/20/15
Mezei István
Szűk napokból összerakni tág éveket,
szóval, dallal kitölteni néma hiányt,
elűzni az árnyat, mely folyton csak követ,
és kiírni magadból, ami fáj és bánt.
|
|