Mint gyors patak
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, útját nem nézve
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!

Mint gyors patak,
De célját eltévesztve!
Száguld mindig csak előre
Útjában elsodor,  mindent,  ami szent!
Ami egykor szép volt idelent!

Zuhog a hegyekről, rohanva tova
Feledi honnan ered, hol  jött a világra!
Elfeled otthont,eszét vesztve!
Rohan előre, vágyva győzelemre!

Mint a gyors patak
Eléri az óceánt, megpihen végül
De a sok vízbe beleszédül!
Elveszik a vízbe,  elmerül a mélybe
Megsemmisül a cél, amit kitűzött előtte

Megrészegült patak, hát hova jutottál?
Nagy sziklák közt zuhogtál, követ zúztál!
Az óceánig futottál reménykedve!
Elnyelt az óceán, léted elfeledve!

Miért futottál, hagytad el hazádat?
Hogy mást szolgálj, súlyt az átok?
Minden csepped hazádat siratja
Nem lettél boldog, hajó vivő szolga!

Sóhajts csak nagyokat!
Várjad a napod, hogy felragyog!
Szomorú cseppjeid a felhőnek adod
Esőként  zokogsz, hazádat siratod!

Talán egyszer,  ismét patak lesz belőled
Megbecsülöd, öntözöd drága szülőfölded
Nem rohansz messze világot látni!
Hazád földjén maradsz, életet adni.

Vigyázz,  nehogy későn csendesedjél!
Hazádat új csermely öntözné!
Új vizek boldogítaná földedet!
Elveszted a medret, mely jó irányban vezetett!

2017.02.24.Mosonmagyaróvár.