Emlékeimbe mindig visszatér
Egy gyermek, s kutya barátsága mit ér
Öröm volt őket látni
Boldogságban, önfeledten játszani

Szeretetük nem volt futó kaland
Boldogan játszottak az idő szaladt
Kutya ugrándozott, táncot lejtett
Az ő szíve soha nem felejtett

A kislány becézgette, játszott vele
Kedves szóval becézgette
Hisz gyermek volt, s kutya jó barátja
Még pici volt, mikor ő lett kis gazdája

De a sors kegyetlen lett velük
Közbe szólt, s szétválasztotta életük
Hiába sírt az ablak alatt a kutya
Kis barátja talán meghallja

Éjszakában halk sírást hallok
Bús kutya kis gazdája után vonított
De hiába siratta, gazdája ritkán járt erre
Tehette vigasztalta, hiába ölelte

Kutya búsan ült a kapuban
Reménykedő szíve, nagy szomorúan
Jött egy autó, s nem kegyelmezett
Így lett vége a szeretet

Valahol az égi mezőn útját járja
Szeretettel gondol kis gazdájára
A gyermek az emlékét szívébe bezárta
Mert a szeretet örök, s nem fogy el soha.

2018.05.27.Mosonmagyaróvár..