Mámorító volt az a bor,
hát leültem, hogy írjak,
de mit tudtam volna írni,
mámorító szép szavakat.

Így mélázott agyamban,
gondolatok kusza hada,
papírlap tán engedte volna,
de a toll megmakacsolta.

Ördögi lány voltál, de édes,
mint cica, bújtál doromboltál,
úgy mint ajkamról a csókod,
mindig de mindig hiányoztál.

Bor gőze kiszállt agyamból,
veled van most is gondolatom,
de a mámorító érzelmek helyett,
jobb ha a valóságot választom.

Írta-Varga István-Barcs. 2017.