Mi a baj velem? Mi? Nem értem! Semmit nem értek, már régóta. Szenvedek. Sokat, és nagyon. És én csak kétségbeesve mondom, hogy nem értem. Mindenki dícsér, milyen szép és okos, érett vagyok. Akkor mi a baj? Mi baj van velem?
|
Kovács Endre honvéd volt zalaapáti lakos emlékére, aki a doni orosz áttöréskor után tűnt el, és a mai napig nem tudjuk, hol van a sírja.
|
Észrevétlenül, halkan, csendben,
Nagyközség lett Bakonycsernye.
|
Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási karácsonyfánk lesz.
|
szo 12/16/17
Marika Lovász
Nem tudom elképzelni a karácsonyt dió nélkül. Mindig készítek egy gyümölcsös tálat, rajta sok fényes almával, szőlővel és dióval. De kerülhet rá narancs mogyoró, sőt újabban gránátalma is, amit aztán ha együtt a család, gerezdekre vágva mindenki egy szeletkét elfogyaszt.
|
Hatéves korától táncol. Klasszikus balettet.
|
Elhagytam hát a város zaját,
Csendes kis falumért, hol születtem
Hol anyám sokszor mondta:
Ez a föld adja majd kenyered.
Emlékszem, mint tette félre a finomságokat,
Libamáj részemet,. üvegbe gyűjtve,
S rendre megérkezett
Disznótoros csomagom is
Decemberben.
|
|
Karácsony közeledett. Beleborzongtam a gondolatba. Ki néztem az ablakon és figyeltem, amint a hatalmas hópelyhek hullnak a földre. Mint nehéz zsákok huppantak a száraz avarra. Betakarták, elrejtették az elmúlás jeleit. Szinte, ott voltam. A hegyek körül ólálkodó szél, szegélyezte utamat. Átölelt a lenyugvó nap álmos sugara és csak néztem a távoli hegyeket.
|
sze 11/22/17
Marika Lovász
Hogyan regulázzuk meg rosszcsont gyermekünket?
Hogyan tudnánk móresre tanítani?
Akár két jól irányzott atyai pofont is bevetnénk?
Hadd tanulja a kutya-fitye emberséget!
|
Karácsony?
|
Korinthus I/13
“Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három közül pedig legnagyobb a szeretet”
|
Tamás elhatározta, hogy elmegy motorozni, és magával viszi öccsét, Bencét. November közepe volt, de a nap még szórta sugarát. Tamás 18 éves volt, Bence 15. Jó testvérek voltak, azonban Bencének úgy kellett csinálni, ahogyan a nagyobb testvére mondta, mindig ő diktált, ha jónak tűnt, ha rossznak.
- Nem fogunk megfázni? – kérdezte Bence.
|
Ha már Pesten voltam, összekötöttem a kellemest a hasznossal. Pár napot ott maradtam, régi emlékeim között, ezek közül egyet megosztok veletek. Dórikám ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen engem a kedvenc kávézójába! ( Hiába tinédzser, már van ilyen neki ). Gondoltam, a zsebpénzének lőttek, ha ő fog fizetni.
Nos nem így történt.
|
|

Brassó főterén egy teraszon ülve elmélkedem a látottakon. Barátnőm méltatlankodik a kávéért elkért összegen. Tíz lei! Ezt az érvágást, nem fogja megbocsátani a románoknak sohasem.
|
Timothy, az unoka
Ő már tipikusan Amerikai. Lévén, hogy angol anyanyelven tanult beszélni, magyarul ő már nem beszél és érteni is csak keveset ért.
|
sze 09/20/17
Marika Lovász
|
Lassan kezdődik a tanév, még egy hét van hátra a szünetből. Igyekszem kihasználni minden percét. Bulizok a haverokkal, járkálok ide is meg oda is. Azt hiszem, hogy a napokban Pestre is felmegyek Rebekához, ahhoz a lányhoz akivel a múltkor találkoztam.
|
István egy dunántúli kis faluban Bakonycsernyén született, még az 1900-as évek első felének derekán. Édesanyja egyedül nevelte gyermekeit, nehéz sorsuk volt. Már fiatalon munkát kellett vállalnia. Munkát, - mint a falubeli férfiaknak általában - a közeli bánya nyújtott.
|