A naptár, amely az asztalon állt, izgatottan vette tudomásul, hogy december van. Hamarosan lejár az ideje. Már tizenkét hónapja áll itt.

Az előző december vége felé egy kedves, szelíd hang közölte vele, hogy itt lesz a helye ezen az íróasztalon. Emlékszik, milyen rémült volt az első napon! Mennyire hiányoztak a testvérei, akikkel az üzlet polcán hosszú beszélgetéseket folytattak. Találgatták, hová kerülnek majd, hogyan bánnak majd velük. Ő mindig bizakodó volt, és azt akarta hinni, hogy a legeslegjobb helye lesz akkor is, ha nem látja többé a testvéreit. Bizony, így is lett, gondolta mosolyogva. Megbecsülte, vigyázott rá, szépen írt bele fontos dolgokat a kedves hanghoz tartozó öreg hölgy. Nagyon szeretett itt lenni, de azt is tudta, hogy már nem sok írás kerül a napok alá. A hölgy azt is mondta neki, hogy az év végén a december a legvidámabb hónap, még akkor is, ha el kell majd válniuk egymástól. Ezen kicsit gondolkodnia kellett, hogyan lehet egyszerre vidám és szomorú egy hónap, de biztosan megérti, amikor eljön az ideje.

A mai nap Mikulásnap. Ez van beírva piros betűkkel. Délután itt lesz a két kicsi gyerek, ilyenkor a hölgy szeme különösen szépen csillog, sürög-forog a konyhában, finom édes illatok szállnak a levegőben. Hangos kacagás, vidám nyüzsgés, rajzolás, meseolvasás, élettel telnek meg az öreg ház falai. Ezek a legszebb napok a házban. Biztosan a mai is ilyen lesz, várakozva figyelni kezdte a csengő hangját, ami ebben a pillanatban hangosan berregni kezdett. Megjöttek. A csomagok láttán azt gondolta, itt is alszanak ma este. A hangok hamarosan a konyhából jöttek, és nemsokára mézes, fahéjas illat terjengett minden szobában. Milyen édes, különleges illat. A Mikulásnap nagyon finom, kedves és barátságos napot jelenthet. Egy tálcára kerültek a sütemények, elég furcsa alakzatban voltak! Csillag, angyalka, kicsi fácska. Egy nagy bögre tej is került a tálcára, és így került az asztalra. Most már a naptár is kíváncsi lett, és az izgalom őt is átjárta. A gyerekek hamar ágyba kerültek, mert reggel várta őket a meglepetés. Elcsendesedett a ház, és egy kis idő elteltével kezdett csalódott lenni. Ez lett volna az izgalmas nap? Máskor is volt már ennyi vidámság, kicsit többet várt ettől a Mikulás nevezetű naptól. Aztán lassan érezte, elalszik ő is. De ekkor halk neszt hallott az ablak felől. Alig hitte el, amit lát. Piros ruhában, bojtos sapkában, nagy, hófehér szakállal, vidáman mosolygó szemekkel egy apóka állt az asztalnál. A sütiket nézegette, megkóstolt egy angyalka formát, és egy csillag alakút is kivett. Nagyon finom, mondta ki halkan, bizony ezért is nagyon jó Mikulásnak lenni, és megitta a tejet is. Az ablakban lévő kis csizmákat gyorsan megtöltötte csomagokkal, és amilyen észrevétlenül érkezett, olyan észrevétlenül távozott. Ez volt a Mikulásnap? Ha igen, akkor ez egy varázslatos, csodálatos, felejthetetlen, izgalmas és titokzatos nap. Igaza volt a hölgynek! December eleje a varázslat ideje. Boldogan aludt el, és reggel a gyerekek hangjára ébredt. Nagymama, itt járt a Mikulás! Megette a sütiket és megitta a tejet is. Az ablakban észrevették a csomagokat. Ebben az évben nagyon jól viselkedtünk, hiszen nem kaptunk virgácsot!

A naptár boldogan nézte a vidám gyerekarcocskákat, a hölgynek igaza volt, ez a hónap csodaszép, és még mindig tartogat meglepetéseket az a kevés nap, ami még hátravan.

TM