A lány egy szép, nyári délután felült a biciklire, és kényelmesen, mindent megfigyelve maga körül, kitekert a Duna partra. Keresett egy csendes, emberektől kicsit távolabb lévő helyet, gondolkodni, pihenni vágyott, a nap melegét érezni az arcán. Kényelmesen elhelyezkedett a pokrócon, bekente magát naptejjel, becsukta a szemét, és próbálta kizárni a külvilágot. Hamarosan egyre távolabbi lett a zaj, már nem észlelte az emberek beszédét, minden csendes lett körülötte és benne is. Érezte a végtelen nyugalmat, ahogyan szétárad testében, elűzve minden feszültséget.
   Nem tudta mennyi idő telhetett el, azt sem tudta, hogy elaludt-e, de érzetei felerősödtek, és kellemes hangokra lett figyelmes. Nem volt számára zavaró a hang, inkább a kíváncsisága kerekedett felül, amikor úgy döntött, hogy megnézi, mi történik nem messze tőle. Elindult a hang irányába. A fák eltakarták ezt a kis partszakaszt, igazi kis búvóhelynek tűnt, egy kicsit nehéz volt a bokrok miatt is megközelíteni. Nagyon óvatosan, nehogy észrevegyék, egy nagy fa mögé lopózott. Innen kinézhet úgy, hogy nem veszik észre. Ebben bízott, és gyorsan szétnézett. Amit látott, attól elakadt a lélegzete! Visszahúzta a fejét a fa biztonsága mögé, és szájára tette a kezét, nehogy felkiáltson!
   Gondolatai sebesen vágtatni kezdtek! Vagy tényleg álmodik, és ez nem a valóság, vagy napszúrást kapott, de az is lehet, idegei felmondták a szolgálatot! Még egyszer látnia kell! Újra kinézett, és újra azt látta, amit az előbb. Három sellőlányt látott! A látvány most már megigézte, elhitte, amit a szeme érzékel, és figyelmét a lányokra irányította. Egyszerűen gyönyörűek voltak! Elbűvölte arcuk, bőrük fiatalsága, leomló göndör hajuk, a bársonyos hangjuk, ahogyan nevettek valamin, és a megdöbbentő látvány! A lábuk helyén lévő halfarok!
  Csodálatos érzések száguldottak keresztül rajta! Érezte, ami érthetetlen, a megfoghatatlan varázslatot, a csodát, a biztonságot, a tudat hatalmát, ami most olyat mutat neki, amit szeretne megismerni, megtapasztalni. Nyitott volt, félelemtől mentes, amikor felfedte magát a lányok előtt. Nem voltak meglepve, hiszen érezték már őt, és barátságosan fogadták. A sok-sok kérdésére kapott válaszokat, amikor hirtelen a vízből egy férfi sellő emelkedett ki. A lányok vidáman üdvözölték, de tudták, lejárt az idő, vissza kell térniük.
   A férfi a lányra nézett. Kíváncsi és nyitott vagy. Ha van bátorságod, velünk jöhetsz! Az üzenetet szavak nélkül, gondolati úton küldte a lánynak, aki azonnal megértette. A sellő szemébe nézett, és némán bólintott. A férfi megfogta a kezét és a sellőlányok gyűrűjében a vízbe csobbantak. A lány eddigi életében mindig félt a víztől, most könnyedén szelte teste a habokat, szeme elé tárult a víz alatti élet látványa. Egyre mélyebbre utaztak, az idő megszűnt, amikor pompás épületek tűntek fel, lenyűgöző élőlényekkel, vízi növényekkel, egy színes víziváros tárult fel a lány szeme előtt.
  Nagy szeretettel fogadták, a férfi mindent megmutatott neki, egész nap beszélgettek, felfedeztek együtt helyeket, este, amikor a nap fénye utolsót csillant a mélyben, kimerülten tértek nyugovóra. A lány soha nem volt még ilyen boldog, csak élvezte az eltelt napokat, nem érzékelte, mennyi idő telt el azóta, amióta itt van. Ezért érhette váratlanul egy vihar elvonulása után a férfi mondata. Lejárt az idő, amit itt tölthetett, vissza kell mennie.
  A lány megrémült, de csak egy pillanatra borította el ez az érzés. Tudta, érezte, hogy semmi mást nem szeretne jobban, minthogy itt maradjon és részese legyen ennek a titokzatos, varázslatos világnak! Semmit nem kellett mondania. A férfi érezte a választ, szeme mosolygott, féltés csillant benne. A döntés végleges lesz, nincs visszaút!
 Tudom, és szeretlek, üzente a lány szeme, mire minden félelem, kétség szertefoszlott. Boldogan ölelték meg egymást és felúsztak a víz felszínére. A nap ekkor intett búcsút, sugarai alászálltak, a víz visszatükrözte a pompás látványt. A lány tekintete a vízparton hagyott biciklire tévedt, és sellő testében, könnyű szívvel merült el a habokban.

A történetet azok a személyek ihlették, akik rejtélyes módon eltűnnek.