A szociális otthon igazgatója találkozik az utcán Gyurcsány F.-el, és elpanaszolja neki , hogy megélhetési gondok miatt sajnos el kell adniuk a televíziókészüléküket.

Míg gyermekként örülni, ünnepelni tud,
bár tudja, elvesztette már rég az édent,
és sokszor úgy érzi magát, mint a kivert
kutya, de mindig van előtte új kiút.

Sokszor a torkunkon akadt a szörnyű múlt,
sok volt a szegény, de kevés a nyomorult.
Élet kelepelt a roskatag kéményen is,
csak katarzis volt, és nem tragikus krízis.

Vajon  lehet, ki a csendet szóra bírja?
Éltető nedűként, sziklából fakasztván.
Vágyaknak betűit út porába írva,
vándortarisznyáját vállára akasztván.

Legújabb mesém a karácsonyfátok alá sok-sok szeretettel. Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden magyarerősnek!

            Decemberben van hozzánk legközelebb a nap, de alacsony horizonton jár, és delel.

Szavad

Mindenkinek szeretettel boldog ünnepeket

/ Lénárdos haiku /

Szépséges arany, ostyatartó, szent kehely.
Az Úr mint kisded, öleli lelked,
mert most nyilt ki egy rózsa a szereteted.

Keresnem kell az utat, 
Melyet Isten nekem mutat.
Keresnem kell, de nincs erőm…
Vezess, tovább Uram!

Ez a vers több, mint egy érzelmes szonett,
üdvömet hajdan szerelemtől vártam,
kitártam a szívemet nyíltan, bátran,
aztán a szépség, a csoda odalett.

Mikor már a hegyek mélye is kiég,
és túl leszünk majd e véges életen,
elveszti minden majd ízét, színét,
hol leszel Te, és hol lesz az én helyem.

Szonett 99.

Fényre születtem, de árnyékban járok,
hittem egykor, nincs  akadály, nincs határ,
repültem, szálltam, mint a szabad madár
szürke napokból fontam színes álmot.

...Békés, boldog Karácsonyt kívánok Neketek!...

Elnémul a világ, hamar sötétedik,
az eresz, nem csepeg, jégcsap meredezik.
A napfény élesebb, de meleget nem ad,
cipőd jégen kopog, talpára, hó tapad.

Hozzátok el házamba ma magatok,
hagyjátok most a hideg gyűlöletet,
ha az estémet mosollyal szórjátok,
boldogan ünneplek együtt veletek.

...váratlan vendég a bánat...

Odakinn szerekkel mérgezik a földek
magukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
elszórt magokban vajúdnak a talányok.