Boldog születésnapot!
|
Versmorzsa
Üszkös várromok
hős szellemek homok és
múmiák nélkül.
|
Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk hogy nekünk milyen jó ma,
a fájdalom öntözi testünk lombjait,
|
szo 12/28/13
Mezei István
/ Mert mi maradunk /
|
Havas tájak, erdők, hegyek,
Szívem vágya vagytok nekem.
Hol nem jártam még sohasem,
Szívem epedőn telne veletek.
|
Vers hangosan.
A cikk egy hangfájl hivatkozást tartalmaz, rákattintással lehet lejátszani.
|
Én a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.
|
A kies tengerparton némán ül két bölcs kő,
lábuknál hullámok, felettük az idő.
|
A szociális otthon igazgatója találkozik az utcán Gyurcsány F.-el, és elpanaszolja neki , hogy megélhetési gondok miatt sajnos el kell adniuk a televíziókészüléküket.
|
sze 12/25/13
Mezei István
Míg gyermekként örülni, ünnepelni tud,
bár tudja, elvesztette már rég az édent,
és sokszor úgy érzi magát, mint a kivert
kutya, de mindig van előtte új kiút.
|
Sokszor a torkunkon akadt a szörnyű múlt,
sok volt a szegény, de kevés a nyomorult.
Élet kelepelt a roskatag kéményen is,
csak katarzis volt, és nem tragikus krízis.
|
Vajon lehet, ki a csendet szóra bírja?
Éltető nedűként, sziklából fakasztván.
Vágyaknak betűit út porába írva,
vándortarisznyáját vállára akasztván.
|
Legújabb mesém a karácsonyfátok alá sok-sok szeretettel. Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden magyarerősnek!
|
Decemberben van hozzánk legközelebb a nap, de alacsony horizonton jár, és delel.
|
Szavad
|
Mindenkinek szeretettel boldog ünnepeket
/ Lénárdos haiku /
Szépséges arany, ostyatartó, szent kehely.
Az Úr mint kisded, öleli lelked,
mert most nyilt ki egy rózsa a szereteted.
|
Keresnem kell az utat,
Melyet Isten nekem mutat.
Keresnem kell, de nincs erőm…
Vezess, tovább Uram!
|
Ez a vers több, mint egy érzelmes szonett,
üdvömet hajdan szerelemtől vártam,
kitártam a szívemet nyíltan, bátran,
aztán a szépség, a csoda odalett.
|
Mikor már a hegyek mélye is kiég,
és túl leszünk majd e véges életen,
elveszti minden majd ízét, színét,
hol leszel Te, és hol lesz az én helyem.
|
szo 12/21/13
Mezei István
Szonett 99.
Fényre születtem, de árnyékban járok,
hittem egykor, nincs akadály, nincs határ,
repültem, szálltam, mint a szabad madár
szürke napokból fontam színes álmot.
|