Egy nőtől - miközben jogosítványát  újította meg  az egyik önkormányzati hivatalban - az adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi

Hiába is prédikálnak, szónokolnak,
és csattognak a váltók, sírnak a sínek
ott lenn, a legjobb oktatója magamnak
én vagyok és most már senkinek sem hiszek.

Hiányod nehezen viselem,
Más világ Nélküled életem.
Lelkemben burjánzó fájdalom,
Nyugodni nem enged, fáj nagyon.
Mióta elmentél, szenvedek,
Megnyugvást semerre nem lelek.

két babám van retyetye
egy barna egy fekete
szép a szemük nem bánom
pántlikájuk cibálom
 

Szeretettel ajánlom Eternitynek

Megjelent a gólya nálunk,
Pici lánykát, csodát várunk.
Kéményre szállt, leejtette,
Lyukon szépen, leengedte.

Gyurcsány Ferenc anyósa az ország egyik legtitokzatosabb személyisége. 

Verik a dobot a széleken

/Székely tüntetésre az autonómiáért/

            2O13.O3.1O

Juci(m)nak szeretettel

Immár nagypapa korba léptem. Három gyönyörű leánnyal ajándékozott meg a Teremtő. Mindhárom lányom már eladósorban van. Talán nekik is írom ezt a néhány gondolatot. Talán minden fiatal magyar édesanyának……?

A zivatar sír, könnyezik falamon,
az ajtómon ablakon zörög a szél,
de a tél helyett, már a tavasz mesél,
és én a régi nyarakról álmodom.
Semmi sem szól a feszülő rügyekben,
csak figyelek és magamban hallgatok,

Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon

Nincs mandulafám, csak szegény kajszibarack,
a legtöbb ősöm még cseléd volt és paraszt,
de irtották kertjükben a dudvát, a gazt,
nem győzött rajtuk a levertség, a tarack,

Szólj csak hegedű
Szívem oly keserű
Tavasz dalával szólj hozzám
Szólj hegedű ,víg nótám

Avagy, suszter maradj a kaptafánál, magyar orvos a magyar betegágynál!

magzatpózba kuporodik az Idő

Karjait széttárva, artikulátlan, visító hangon elordította magát:
– Produkcióóóó!

A vers finoman pezsgő, lágy hangulat,
csupa talány, bánatában is remény,
lebegő felhő életünk bús egén,
írni, dalolni gyönyörű bódulat.