k 10/14/14
Dáma Lovag Erdő...

Külhonba vándorolt magyarjainkhoz
/Dr.Smuk András tiszteletére/
|
Brad és ifjú felesége, már az úton hazafelé haladtak, dél után járhatott az idő. Kicsit hallgatagok voltak mindketten. A gondolataikba mélyedve, alig várták otthonuk magányát, hogy végre újra együtt lehessenek. Csak ketten. Boldogan feküdtek, amikor csak tehették, csak úgy az ágyon, egymást átölelve és beszélgettek, vagy csak hallgattak. Hallgatták egymás szívverését.
|
k 10/14/14
Dáma Lovag Erdő...
Őszi napfényben
|
Színes buborékok
szálltak körülöttem,
szivárvány színekben
ragyogtak az álmok.
|
Alig várom a délutánt, mikor belépek újra a kórház bejáratán. Határozott, nyújtott lépésekkel sietek, ismerve a járást. Mintha minden tizedmásodperc elvesztegetett idő számítana, mikor érkezek.
|
- Köszönöm, asszonyom! Ez igazán jól esik! Köszönöm! - Nézett, hálásan mindkettőjükre. Több órája úton vagyok. Reggel indultam el a távoli városból, Torontóból, és azt hittem hamarabb rátalálok egy barátom házára.
|
Most pereg a levél
Ő az ősz virága
M. I.
|
Reggel megcsörrent a telefonom, fél nyolc lehetett, a főnök volt.
|
Mindenkinek van tükre, mindenkinek !
|
Hívtak az Alpok, Appenninek
Én és mi itt maradtunk
|
A farkasordító hidegben, a zúzmara megdermedt a fákon. Hótakaró borította be a zimankós tájat, és a szél sem moccant sehol.
|
A kövesút szélére kormányoztam az autómat. Villogóra téve a féklámpát, hogy lássák, állok.
|
szo 10/11/14
Mezei István
Ellopták a fejünk felől az ózonernyőt és nyakunkon az ibolyántúliak, lokátorok őrzik álmunk, ellenségünk csak azok a gaz afgánok és irakiak. Bárányfelhők helyett kondenz csíkoktól tarka az ég.
|
szo 10/11/14
Lénárd József
Lénárdos haiku
Már ég, régóta..Erdélyben, Oroszhegyen,
amikor bölcsőm félig takarva
könnyekkel borította be édesanyám.,
|
Az a pár hét, hamar eltelt. Szinte észrevétlenül eljött a várva várt nagy nap! Azt hitték, hogy nem is tudnak időre készen lenni a sok feladattal, ami ezzel jár.
|
szo 10/11/14
Dáma Lovag Erdő...

Október volt akkor is !
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanú halált
|
Felhúzom a lábamra a gumicsizmámat, kiszállok, nézem a keréknyomot, amit már sikerült kitaposnom. Kellene még pár méter, hogy fel tudjam venni a kellő sebességet, így legyen elég lendület az elrugaszkodáshoz.
|
Vers helyett töredelmes, csorgó sorok
|
Történelem régész, kutató és minden, ami ebbe belefér! Boldog volt, kimondhatatlanul boldog!
|
Szépséged csillag, fényből visszaverődő
halkuló beszéd, tükör s benne Te.
A sötétségben fény, ha nézek az égre.
|