...mert a szabályokat be kell tartani :)...
|
v 04/20/14
Dáma Lovag Erdő...
Tavaszi virágokból koszorút
Fonnék fejedre
Minden madár zengve énekelje
Öröm dalával köszöntve
|
szo 04/19/14
Mezei István
Sors borzolta hajjal, ősz gondborostával,
az értelem alig lát, csak gyanít, sejt,
beletörődök, amit az élet tálal,
feszül bennem az atom, lüktet a sejt.
|
p 04/18/14
Dáma Lovag Erdő...
"Veletek a világ végezetéig"
Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
|
p 04/18/14
Juhászné Bérces...
Füstölt sonka az asztalon
Szeletelve mosolyog,
Aranyfényű zamatos bor
Gyöngye táncol, csobolyog.
|
Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.
|
Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr éltek a törpék kicsinyke házaikban.
|
Zokognak, rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalanul terem, többé nem ejthetnek
tússzá rossz ízű álmok, mint gonosz spórák.
Örökre a húsvét gyermeke maradok
|
sze 04/16/14
Mezei István
Magadban mindig új kutakat ásol,
néha felfeslenek rejtett rétegek.
Megsárgult képekkel kifakult mából
menekülnél, de sajnos nem lehet,
kifosztott termekben magad keresed.
|
sze 04/16/14
Dáma Lovag Erdő...
Virágvasárnap
Könyörgés
|
Kacagásból lesz a kerítésem
|
...ha fáj a szíved, soha ne dalolj!...
|
Ezennel a politika gyűlöletvilágából vissza kívánok térni a szépirodalomhoz!
Ez legyen a kapocs mi összetart bennünket! Szolgáljuk együtt. lehetünk sok mindenben mások de ebben egyek kell hogy maradjunk!
|
Rügyet bont a szerelem,
rügyet bont a tavasz
|
Még megnézted a tavat, a partokat,
majd sorsod keresztje a sínre vonszolt,
megvonaglott az öreg tehervonat,
és megnyílt a zavaros, őszi mennybolt.
Páran felismertek, döbbenten álltak,
|
Az Institute for Historical Review kiadásának magyar nyelvű változata az IHR engedélyével.
|
Hiába tagadnak Orbánék - itt a bizonyíték
|
|
|
Szonett
Ősz fejem langy teleket havaz Neked,
szilánk, ököl arcomat nem roncsolta,
de ráncos szándék szólt bele sorsomba,
az öröklét éhe megöregített.
|
Sosem akartam verset írni,
de az ihlet ott volt mellettem,
az apró fények gömbölyödtek,
sokáig leírni sem mertem.
|