Kéklik rajtam a bér-nyugdíjaláfutás,
már a sárga csekkekből gyűjteményen van,
tegnaptól ellenségem lett szegény postás,
azzal fenyeget, hogy ő a halhatatlan.

Egyszer a nap, mikor elköszönt az égtől,
sötétebbre vált az, a világoskéktől.
Fáradtan kutatva, azt a pontot nézte,
hol eljönni szokott, éj első vendége.

Ha nem hagynak pihenni izgága sejtek,
és bezárulnak előttem az álomkalodák,

...szíve jósága megmaradt...

Röpke rímek

Kedves, öreg Télapó!
Van zsákodban minden jó?
Talán annyi Télapó,
Üres puttony nem való.
Sírnak is a gyerekek,
Ha Télapó is kesereg.
Ügyes, kedves Mikulás,
Zsákja bizony tele már.

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
és most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
reményemmel együtt itt lesz eltemetve.

Hideg, fagyos decemberi nap volt. Nagy pelyhekben hullott a hó és egy – kettőre fehérre varázsolta a tájat.  Mikulásnak indulnia kellett, hogy időbe elvigye minden csöppségnek a megérdemelt ajándékot.

Mintha szólt volna hozzám valaki,
vagy ez a legújabb tévedésem,
talán, egy hangot fogok hallani,
és megtorpantam, az égre néztem.

Szivárványt sóhajtottam az égre még,
végre sem gondoltam, bár beteg voltam,
mert törött kezemben volt a messzeség,
édesanyám adta vigasztalóan.

Fuldoklik, ki ma
ír, mintha víztükörre
róná sorait.

A múlt nekem hűtlen szeretőm volt mindig,
és a jövő kacéran cédaként hiteget,
de a jelenem forrón mellemben izzik,
bárhonnan törnek rám a sötét fellegek.

Nehéz évtizedek állnak mögöttünk, és úgy néz ki még nehezebb évek várnak ránk. Fogytán az energia, fogytán a pénz és az élet…, de talán mindennél fájóbb az együttérzés, a szeretet és a jó szó hiánya.

Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák
A néptelen tereken és utcákon,
egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
pislogja közeleg már a karácsony.

Az év minden napján, ott mélyen bent rejtve
egy apró kis zugban, árván elfelejtve.
Hordozod magadban, és nem is tudsz róla,
csak mikor előjön, nézed csodálkozva.

...sok szeretettel...

 / Csak azért is ünnepelünk /