Hová is tegyelek? Szívem rejtekébe?
Ahol csupán Te laksz, itt jutottál révbe.

Mit súgjak füledbe? Hisz tudod, szeretlek,
ezért aztán végleg lelkembe temetlek.

Elküldöm a széllel rétek suttogását,
madarak trilláját, patak csobogását.
Vén erdők meséjét, szellők suhanását,
pillék csapongását, virágok nyílását.

Elküldöm a fénnyel a Nap ragyogását,
Hold ezüst karéját, csillag villogását.
Gyöngyház színű felhők égi rohanását,
Tenger hullámzásnak, ütemes zúgását.

Elküldöm az eső csendes csepegését,
átadom bánatom könnyes szepegését.
Fogadd szeretettel örökös hálámat,
s kettőnkért esengő könyörgő imámat.

Hová is rejtselek? Lelkem pitvarába?
Hisz itt voltál mindig, nem leszel Te árva.

Hogyha majd a szívem egy utolsót dobban,
akkor is szeretlek, mindenkinél jobban.