Eperízű ajkad (Pályázat) 

Hívnak az édes, eper-ízű csókok,
télen is tavaszi tósztokat mondok,
vár egy örökre terített majális,
befogja fülét sunyin a halál is.
Hajad barna selyme csillog, mint harmat,
nem hagyok időt unalmas szavaknak,
az idő is megáll, mint ki már lankad,
ízlelhetem szép, zamatos ajkad.
Nem számít, mi a felesleg, a lényeg,
nem érzek mást, csak szerelmet, Téged,
magával ragad, elbűvöl a lényed,
kezem félénken a testedre téved.
Újra érzem, hogy szeretek, még vagyok,
koromsötét éjben a szemed ragyog,
ahogy az ilyenkor már lenni szokott,
nem ér véget az ölelésed, csókod.