Zimányi Alajos, Barátomnak ajánlom 

Vergődtünk mind és veletek lubickoltam
apadtak tavaink fogytak az életek
mélyen az iszapban lapult aranyhalam
fuldoklott tátogott üres ígéretet
óh gyermekkor boldogság dőre ifjúság
de kivetve ránk a háló és már szűkül
lenyúl értünk a merítő a halálos szák
alattunk semmi sunyin feneketlenül
vérzik a kopoltyúnk sebzett a pikkely
vörösen csillogunk a fényben egy kicsit
csúszva és tolongva még életet színlel
az ember úgy mintha lehetnénk valakik
testemre vágyik a tolvaj és a halász
az Isten meg lelkemet lesi figyeli
nincs szomorúság bánat nem lesz itt gyász
haszonra lel mindenki és a sok senki
szikkad sekélyen is enyémek a tavak
kanálist árkot majd havak és záporok 
töltenek fel emlékek sodrával partokat
érek mert friss párák illatára vágyok
honnan indultam vajon majd hova térek
vissza talán elférek egy foszló sejtben
mielőtt megemészt egy falánk fürge féreg
addig a hálómban kicsit hadd vergődjem.

2014. nov. 26.