Éjjel nem kísért lidérces rémálom,
a postás nem dob be sárga csekkeket,
az eladó a boltban köszön, nevet,
szemüvegem a helyén megtalálom.
|
Mily balga gondokkal küzd is szép fajunk,
mi a végtelen, hol lakik az Isten,
aztán valahol csendben meghalunk,
még lelkünk súlya is lemérhetetlen.
|
szo 01/04/14
Mezei István
Lánglelkű költőkben itt sem volt hiány,
kikre mindig királyok véres bárdja várt,
hömpölygött a víz, az ár Tiszán és Dunán,
bár nem sétált partjukon kósza, kelta bárd.
|
Valahogy mostanában nagyon megváltoztak az emberek… vagy csak én lettem túlérzékeny?
|
Környékbeli és magyar realitások, irrealitások
/Édesanyám, akkor csináljon egy kis főzeléket!/
|
A japán és kínai naptár szerint 2014 a Ló éve
Ennyi tisztasággal mit kezdhet az ember,
mikor szeme barna bánatát meglátja,
annak, aki magába nézni sosem mer,
e szelíd nemesség a megmentő vágya.
|
Nézzünk magunkba, gondoljuk át újra.
Mit tettünk rosszul, és jól a múltba.
Várakozzunk némán, nézzünk csak előre,
Szemünket mereven a célra szegezve.
|
sze 01/01/14
Mezei István
Könyv-bélelt szobám, mint egy meleg burok,
a középszertől óvó, megvédő zárvány,
de kivetve rám már az idő-hurok,
az elmúlás gyógyíthatatlan járvány.
|
Két kezét kulcsolva,
az oltárra feltekint.
Az Úrhoz könyörögve,
susogja megint.
|

Áldás és a béke nélkül nincsen évvége.
Sokan nem tudják, hogy a formaság
mögött lapul minden, a szeretet is.
|

A semmi csorba éle megsebzi kezemet,
még hallom az ősrobbanás recsegését,
világom félkész, mégis befejezett,
vagy elnagyolt, gyűrött, csillagpöttyös térkép?
|
Jöjjön ide mind, akit anya szült!
Álljon be mögénk, az Új Év küszöbén!
|
Életem fennsíkjára értem,
távlatot ad hatvannyolc évem,
vén vagyok a világ szemében.
Mesék visznek hegyeken túlra,
de visszahúz száz csupasz inda,
tarra kopasztott jég-borotva.
|
Boldog születésnapot!
|
Versmorzsa
Üszkös várromok
hős szellemek homok és
múmiák nélkül.
|
Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk hogy nekünk milyen jó ma,
a fájdalom öntözi testünk lombjait,
|
szo 12/28/13
Mezei István
/ Mert mi maradunk /
|
Havas tájak, erdők, hegyek,
Szívem vágya vagytok nekem.
Hol nem jártam még sohasem,
Szívem epedőn telne veletek.
|
Vers hangosan.
A cikk egy hangfájl hivatkozást tartalmaz, rákattintással lehet lejátszani.
|
Én a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.
|