Ahogy múlik az idő, annál jobban hiányzol. 
De már csak a fizikai léted hiányát érzem.
Kihunytak, kialudtak az érzések.
Már nem tudom, milyen volt, amikor jó volt.
De szavak, szófoszlányok még vannak.
Suttogások - fülcsikém - becézgetések.
Előveszem utolsó leveledet.

Azért néha gondolj rám.
Ne felejts el. Ne felejtsd el!

Hiába ígértem, hiába mondtam, hogy nem.
Most itt vagyok magányomban, és nem emlékszem.
Szinte semmire! 
Csak úgy elment negyven év?

Hogyan lehetséges ez?  A gyerekek, a tárgyak, mind te vagy!
És mégis, nem vagy! Ha hozzád megyek, már ott sem vagy!

Imádkozni is el-elfelejtek.

A korom teszi? vagy az idő múlása?
Mindkettő biztosan. Orvosilag. Racionálisan.

Hova lettek hát? Hova lettek az érzések?
Mulasztásos bírságot érdemelnék.
Tíz éve alszom! Ébresztő lesz-e még?