Mert most is összetartás van, ugye elvtársak?

Vajon mi a lényeg?  Egy mítosz, amit felállítottak, vagy  a valóság? Ha Petőfit mégis elhurcolták, kisebbíti-e az a költő-óriás értékét, emberi nagyságát? Miért nem segít az igazság kiderítésében a Magyar Tudományos Akadémia?!

Evolúció

Vártalak, vártalak,
pitypang mezőn
szívembe zártalak.

Szenzációként robbanhat a magyar sajtóban most először nyilvánosságra hozott hír: Petőfi Sándor állítólagos barguzini raboskodása során összekötötte életét a postamester lányával, aki fiúgyermeket szült neki. Amikor a költő feltételezett testereklyéi 1989 nyarán előkerültek, nem sokkal utána jelentkeztek az ükunokák is.

Amikor megérkezett a hideg, zord idő, és odakint már napok óta esett a hó, apó begyújtott az öreg kandallóba. Alig telt el néhány perc és a szobában kellemes meleg volt.

Bilincset verhetsz kézre, lábra,
gerincet, és koponyát törhetsz
--nyomorékká verheted a testet.

Óh márciusi hősök,
negyvennyolcasok.
 

Forrás: Varánusz.blog (Egyetértek, ezért tettem itt közzé.)

Ez a kormány nem hagy élni. Semmit sem ehetek, mert minden mérgezett...

Ha uralkodni akarsz a népen,
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.

Nem tehetek róla, de bizonyára rasszista szemem van. 

A téma választott mindig engem.
Az átélés szabad formája
ott szalad akkor is, ha vádja
nem gáncsol, csak rossz a szerepem.

A széleiben, nem csak a karikában,
nem csak az ívben, a szédülésben,
ahogy a végtelenbe együtt a vége,

„Miki egérke, mit mutogatsz? Hogy ott egy
tarka pillangó? Hisz én vagyok az,
a tündérek rokona, boldog csillanó”

Tegnap találkoztam a tavasszal, amint sétáltam az utcán.

Ő sírt, és bosszút esküdött. Megpróbálta
becserkészni az új következőt.
Az öngyilkos űrt hagyott.

Messzire vitte a szél. Valaki sírva
futott utána, s repült a kalap.
Nézték a segítséget, sokan szaladtak.