Kedves Barátaim!
Ezzel a képpel a lányom lepett meg ma az alábbi szöveggel:
|
Állunk a porban, ember arcunkban
hazát szerető emberek szemefénye ég.
Élünk egymást tipró tömegsorsban,
rákos közöny hull ránk: ítélhető kép.
|
Mint kis bogárt,
borostyán börtönbe zárt
a néma fájdalom.
|
Szeretem víg buzdulásban
pogány varázslatod dalát,
szeretem csendes mesédnek
hol volt, hol nem volt bánatát.
|
Mese akart lenni, de menet közben a tartalma miatt megváltoztattam műfaját. Ítéljétek meg, hogy jól tettem-e!
|
Az élet minden napján
lemenni mélyre, és keresni
a bezárt vágynak szárnyat:
kiutat a magunk módján.
|
Roma bűnözők tesztlapja
A jelentkezési lapot elegendő nyomtatott betűkkel kitölteni (amennyiben ez sikerül.) Ahol megjelölés szükséges, tegye aláírását (+) a körbe. Fénykép nem szükséges, mind egyformák.
|
Nem szerettem Jimmyt - bár a hangja tényleg szép volt...
|
Egyszer, ezt a népet testvérré emelte a hon.
Hogy lettek hát sors-dobált álmok bábjai a létnek?
Istenverte acsarkodások között, hogyan
fogadhatják el a feléjük nyújtott mérget?
|
Nemzetünk jelenlegi küzdelmét a
holnapok felé, tudatosan, vagy tudat-mélyen,
génjeinkben őrzött értékek vezetik,
melyeket a nép, a nemzet egyszer már megélt.
|
Nézni pipacsok nyári szellő ritmusára
hajladozó táncát.
Hallani fekete rigóm párjának dalolt
szerelmes románcát.
|
…és elindultunk ezen a téli úton.
Fölöttünk álmodtak a havas fák,
csillagok játszottak fönt a csúcson,
míg lent csendet ringatott a havas ág.
|
A napokban jóleső érzéssel olvastam néhány olyan ember nevét a sajtóban, akik évtizedeken keresztül végzett lelkiismeretes munkájuk, emberi értékeik alapján ilyen-olyan kitüntetéseket, díjakat vehettek át.
|
Ólom lábon vánszorognak a napok és én sorra megpróbálom túlélni őket. Minden nyűgöm és fájdalmam lenyomom a torkomon.
|
A szépséged báj, mely ha adod, látható,
gyönyörködtető, örök életű.
Benned születik a kéj, csillag-ég erő.
|
Nem tudok többé verset írni,
nem tudok írni, csak sírni...sírni.
|
Szerettem Isten adta életem.
Jutott nagy kanállal, s én élveztem
|
Adj erőt, Istenem, hogy
Elviseljem terhedet, mit
Rám osztottál, mikor kereszted
|
Én szót fogadtam.
Nem mentem sehová.
|
Ez a drága jó kormány mindent megtesz érted!
Te viszont csak azért, hogy megalázd, útnak indulsz. Útnak indulsz, hogy elakadhass. Aztán szóvá teszed, hogy nem tudsz közlekedni, pedig mondták, hogy ne indulj el.
|