Piros-virágú rézvirág, mint az élet, szép.
Csillag sátrat bontott felette az ég.

Adott nekem, néhány boldog percet,
Nekem adott mindent, mit adhatott.
Néhány kedves szót, mi összezavart,
Adta önmagát,s így értékes volt.

Emlékeimben felnőttként kutatok
Áldom a sorsot,köszönöm Istenem
Nekem van,s volt szerető testvérem
Nem tudhatja meg az mi az igaz szeretet
Aki egyedül testvér nélkül élt éveket

Csillagok, remény, gyertek közelebb,
könnycseppeket hullajt a sokszínű ősz,
fák, bokrok, kicsit még zizzenjetek,
szeressétek a földet mint azelőtt.
 

Bózsing Gyuri barátomnak

Hol volt, hol nem volt, ott ahol a mi jó, öreg Napunk lakik szörnyű dolog történt.

(Kép forrása internet)

Mintha a mához már nem lenne közöm,
mert a faliórám nem ver több reményt,
gondolatban néha messze elszököm,
parti homok leszek tenger peremén.
Hol a szelek vad lovakként nyihognak,

Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét,látszik már messziről
Megérkezik a gulya  a kolompos vezeti

Szép szemedben elmerülök, drága kicsi csöppem,
Ártatlan lelked nem tudja, a sorsot, s éltünket.
Hozzád szólok én most, tudd, mit is jelentesz nekem,
Létem, szomorú volt régen, több vagy, mint életem.

-Istenem kiben hiszünk !
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra

Hogy vagytok Ti régi rokonok
Rába folyó még csendesen andalog
Fürdik-e a hableány benne
Oly tiszta átlátszó-e medre?
Ruhátokat még ott mossátok
Tiszta habjába mártjátok?

Hetek óta egy tyúklétráról álmodok,
a többivel együtt taposok grádicsot,
és most is, akár ötven-hatvan éve, rég
a cél a határtalan csillagos ég.
Nem ismertünk mi Szüzet, Vénuszt, csak Marsot,

Volt egyszer egy ember, aki nagyon irigyelte a nőket.

( kép forrása: internet)

nem a hangulatomat tükrözi :)

Ez a vers csak úgy jött!
Ne kérdezzétek, magam sem tudom honnan. Talán egy érzés szülte, ami még nem halt meg bennem.

Valamikor, a 2000-es évek elején újságíró szövetségünk megyei gyermek mi-mit-tud-ot rendezett. Fáradtan, de élvezettel hallgattuk-néztük a remek produkciókat. Mint zsűritagnak, nehéz volt dönteni a sok tehetséges gyermek közül.

Akár tört lázmérőből higanycseppek 
barátok, meghitt szerelmek családok
gurulnak messze, szerteszét freccsennek.
Mérgezi az embert és kapcsolatot
az értetlenség és a rá mért végzet,

Mondhatnám, hogy kezdetben… Csak a csend volt. Ám tulajdonképpen nem is volt még az sem, mert ha bárki emberfia- vagy lánya ott lett volna, ahol ez a csend is, egészen addig nem lett volna tudomása és fogalma a csend létezéséről, amíg valamiféle hang meg nem szólalt volna a sötétségben, ezáltal értelmet és létezést adva a csendnek.