Görcsöt kap a szem, amikor néz!
Árvákat szaporító diadal ordít
ismétlődő emberi érdeket, s az
utcákon vad esztelenség hódít.

Micsoda vágóhíd ez az élet itt!
Értelmét nem méri sem idő, se szó.
Az elhagyottak, a szentek, a szólók,
akik közülünk megmaradtak, múló

értékek hímondó szavának, ők azok az
átkozottak, ők mondják el a jajt, a vért--
miért halnak nyomjelzős jelen kínjában
élet, s halál mezején -- roncsos álmokért?