Ó ragyog a napsugár
Hosszú hideg vár
Tél foga húsodba vág
Hideg feni rád fogát

Éjjel a hó jégpáncéllá fagyott
A holdnak nagy pitvar kél
Kegyetlenül fúj a nyugati szél
Hosszú hideg telet ígér

Kegyelmez téli napsugár
Hisz minden kikeletre vár
Eljött a hideg Február
Fagyott a szunnyadó határ

Nincs,nincs vége a télnek
Vad ereje tombol a szélnek
Jégpáncél szívemen lassan enged
Mert nyújtod már felém kezed

Nem jön a kikeleti remény
Az ember,s állat szenved
Süvítő szél nem ad kegyelmet
Jég szilánkja hasítja a szíveket

Medve is ébredni készül
Hisz itt az idő mozdulni már
Varjú a barlang előtt azt mondja- kár,kár!
Meglátod az árnyákodat, a nap ragyog már.

De hiába birkózol fagyos Február
Hó alatt még alszik a határ
Napjaidat már számolom
Kikeleti tavaszt várom

2O15.O2.O2.Mosonmagyaróvár