Messze bolyongtam időben, térben,
hosszú utamról most hazaértem.

A zűrzavar egykor eltérített,  
reményt ígért, meglopta hitemet.

De legyőztem, mi egykor letepert,
megmaradt az otthonom, a kert.

Enyém dolgos, májfoltos kezem,
a holnap értelmét tervezgetem.

Előttem tétova léptek vége,
már csak legyintek a veszteségre.

A belső béke a menedékem,
hol jártam eddig, magamtól kérdem.

Eltűnő kezdet, közelgő végek,
temetőkben pihen a kíséret.

Dalok, könyvek és sárgult oldalak,
Teremtőmnek ajánlom magamat.

A béklyót leoldom lelkemről,
tán még jut haladék az időtől.

Nem tartottam számon, mi rossz, mi jó,
mentem, mentem, mint ama tékozló. 

Honnan jöttem, hova tértem vissza,
korom bemocskolt, de lelkem tiszta.

2015. 02. 05.