Kereki – Fehérkő vár

(Kép forrása internet)

56 indulója

Csoda e gyönyörű Beethoven nyitány,
mely áthullámzik a télies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Az a Tizenhárom nap
1956.1O.23----1O.O4

Dalolnak az erdők,
búzakalász táncol,
hintáznak a felhők,
ott semmi sincs távol.

Nagyon szép verset írt szabadságharcunkról 1957-ben egy spanyol jezsuita atya,  RAMON CUÉ ROMANO SJ. (1914-2001) a “Sangre de Hungaria” (Magyarország vére) című verses kötetében:

 "MAGADRA HAGYTUNK TÉGEDET"

Utószó:
Ennek a hosszú útnak végére értünk, de Brad és Rózsa élete tovább folytatódik. Rózsa édesanyja állapota jelentősen javult.

Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország
Láncait ledobva vonul a diákság
Éljen a SZABADSÁG !

Ki látta Őt az októberi ég alatt?
Ki látta az elesett hősöket ölén,
ki látta a gyermek arcokat,
a harcosok vérét az utca kövén?

Egyszer elhalkulnak bennem a dalok,
némán ragyognak majd a csillagok,
a faágakon gubbaszt az esti szél...
 

Ti soha, soha az életben ne ünnepeljetek!
Ti a fegyverek mögött, 56-ban ünnepeltetek,
és azóta is vérbosszút lihegve ünnepeltek
nemzetünk levert, szent forradalma felett.

Szepi oskolatársamtól kaptam egy aranyos képet. Ez adta az ihletet, hogy megírjam ezt a mesét.

1956.október 23. emlékére

A hosszú hajóút, és a beszélgetés után, Rózsának eszébe jutott az ígérete, amit megfogadott már régen, ha megtalálja a családját. Gondolatai folyton az adott szó körül jártak.

Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők,kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké

A fehér csendek megtalálnak,
az égbolton száncsengő,
az angyalok is játszanának,
virgonckodik a szellő...

Még szendereg bennem kicsit az élet
a zavaros csend mindig újra ébreszt
mintha már látnám a közelgő véget
hol csak sötét lesz se csillag se kereszt