Tűzzománc képkiállításra
Vágy kötelékből képeid szerterepültek.
Új ecset, festék, keze nyúlt, színek csodáján.. ...
Mint csillagos égen, távoli fényszigetek
vászna, lobog ma, mint szélben, viharok után.
|
Világ némán gyászol, súlyos terhét húzza,
Vonszolja igáját, nyűgével rakodva.
Ebben az életben, élhetnék tán bárhol,
De mázsás az a súly, kolonc az akárhol.
|
A szememben Te örökre fiatal
maradsz, mintha még szerelmünk elején
járnánk, mikor bennünk égett a remény,
napunk átitatta élet-diadal.
|
k 02/25/14
Dáma Lovag Erdő...
Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége
|
Kiszólt az orvos a váróba, miután már ki tudja, hányadik páciensét bocsátotta aznap az útjára, rájuk tukmálva valami jó tanácsot vagy olcsóbb receptet...
|
Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.
|
h 02/24/14
Dáma Lovag Erdő...
Szép volt a gyermek álom
Szép volt a kert és a ház
Hiába keresem nem találom
Romba döntötte a történelem
|
Zsúfolt temetőbe az út bitumenes,
a hűtőház, és a raktár szeméttelep,
a haragtól már a lélek is vörhenyes,
a rendőrség tettest hiába is keres,
hamisak a nyomok, téves a látlelet.
|
Nem zilált kép és nem tudathasadás,
de megfejthetetlen rejtély a lélek,
egymásra hányt, színes folthalom-montázs,
szaggatott rongydarab, cafatos szélek.
|
v 02/23/14
Dáma Lovag Erdő...
Egy marék földet csak
Hozzatok nekem
Legyen min megpihennem
|
Be kell vallanod végre önmagadnak,
csak Te vigyázol rám, hogy meg ne haljak,
éltető hullámok Benned születnek,
azért élek még, mert Téged szeretlek.
|

Útra kelt a Hold, udvarát elhagyta,
Csillagok fényében, keresi, kutatja.
Nem találja többé, szíve messze vágyik,
Szerelmese fénye, távolban még játszik…
|
szo 02/22/14
Dáma Lovag Erdő...
Felébredt a napsugár
Száz sugárban szórja aranyát
Tó tükrén aranyhidat küld át
Szívem felengedi jégtakaróját
|
szo 02/22/14
Mezei István
Bezárul körötted lassan a kör,
hiába vagy tölgy, ki viharban áll,
legyél profi, vagy akár amatőr,
ha szeretsz, már a szívedben a tőr,
bár volnál a réten árva fűszál.
|
...elmentél...
|
Ezen verset tisztelt, szeretett barátomnak, Borsos Mihálynak ajánlom szeretetem, megbecsülésem jegyében, egy meleg kézfogással!
|
p 02/21/14
Dáma Lovag Erdő...
Ó hogy kezdjem levelem
Hogy írjak neked kedvesem
Mily szép szavakat tudnék írni
Minden szó kevés,amit szívem tud adni
|
Szép, ringó tested nekem alabástrom,
ahogy sétálgatsz a forró partokon,
|
Egy kedves barátunk írása, ami tallózgatás közben kezem ügyébe került...
|
Árad a szó, de megmagyarázhatatlan,
már, ami odakinn és most odafenn van,
a semmi grasszál a néptelen falvakban,
csak ő tudja még, ki és hol lakott hajdan.
|