Nagyapám kunyhója

Szőlő-földünk szélén boglyas kunyhót
ringat a völgy. Csöndes ölében
álmodik a múlt, mögötte kövecses
patak kanyarogva csavarog, nézem,

ahogy átöleli ezt a verejtékes földet,
így szalad a cirógató lankák között.
...e kunyhót mért tette ide paraszti kéz,
ember vele mért küszködött?

Szarkamál, csak egy név, nem képzelet, 
mégis bölcs ember volt ki ide tette le,
melegít régi emlékeket, gyűjti az éveket...
Hajlékot ád nagyapámnak, kerülőnek,

húsz éve gondozzák szorgos kezek,
köréje az élet ma is zöldet fakaszt:
komlóval futja be minden tavasz,
és elringatják a hűs muzslai szelek...

Pásztó, 1966. augusztus, 2.