A tájra terítette az ég éji subáját
Csendben hallod a bagoly huhogását
Leszállt az éj a csillagok honából
Elpihent a magány,elég volt a mából

Néma a csend az éji sötétben
Alszik a gond,álomba merülten
Néha egy madár szárnya zizzen
Elpihen a fájdalom,alszik kimerülten

Csillagok az égen fényesen ragyognak
Éji sötétségben ők veled virrasztanak
Fényükkel játszanak a kitárult világban
Messze vannak,de világítanak az éjszakában

Csend van és némaság,fáradság elpihen
Mély álomban merülve,játszik az álom képeivel
Álmodik a nyomor,hogy jó napra virrad
Reggelre eléri álmait vágyainak

Álmodj szépet,jön még reménységed
Sötét éjből felvirrad majd hajnalod
Felkelő napod elhozza a reggeled
Rád is új nappal ,új remény ragyog

2O12.O7.19.Mosonmagyaróvár