-  Köszönöm, asszonyom! Ez igazán jól esik! Köszönöm! - Nézett, hálásan mindkettőjükre. Több órája úton vagyok. Reggel indultam el a távoli városból, Torontóból, és azt hittem hamarabb rátalálok egy barátom házára.

Most pereg a levél
Ő az ősz virága
M. I.

Reggel megcsörrent a telefonom, fél nyolc lehetett, a főnök volt.

Mindenkinek van tükre, mindenkinek !

Hívtak az Alpok, Appenninek
Én és mi itt maradtunk

A farkasordító hidegben, a zúzmara megdermedt a fákon.  Hótakaró borította be a zimankós tájat, és a szél sem moccant sehol.

A kövesút szélére kormányoztam az autómat. Villogóra téve a féklámpát, hogy lássák, állok.

Ellopták a fejünk felől az ózonernyőt és nyakunkon az ibolyántúliak, lokátorok őrzik álmunk, ellenségünk csak azok a gaz afgánok és irakiak. Bárányfelhők helyett kondenz csíkoktól tarka az ég.

Lénárdos haiku

Már  ég, régóta..Erdélyben, Oroszhegyen,
amikor bölcsőm félig takarva
könnyekkel borította be édesanyám.,

      Az a pár hét, hamar eltelt. Szinte észrevétlenül eljött a várva várt nagy nap! Azt hitték, hogy nem is tudnak időre készen lenni a sok feladattal, ami ezzel jár.

Október volt akkor is !
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanú halált

Felhúzom a lábamra a gumicsizmámat, kiszállok, nézem a keréknyomot, amit már sikerült kitaposnom. Kellene még pár méter, hogy fel tudjam venni a kellő sebességet, így  legyen elég lendület az elrugaszkodáshoz.

Vers helyett töredelmes, csorgó sorok

Történelem régész, kutató és minden, ami ebbe belefér! Boldog volt, kimondhatatlanul boldog!

Szépséged csillag, fényből visszaverődő
halkuló beszéd, tükör s benne Te.
A sötétségben fény, ha nézek az égre.

 Őszi csendben    
Rigó lesben
Füttyent egyet tova száll
Ágról,ágra ugrik
Földön szalad,meg,megáll
Rám néz,ismer már

     Csaknem egy órán keresztül ömlött vigasztalanul a monszunszerű vízözön, majd csökkenni kezdett.

EMLÉKEZZÜNK ! 4 éve történt !!!

Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörös iszap
katasztrófája/