Reggel megcsörrent a telefonom, fél nyolc lehetett, a főnök volt.
 
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Mindenkinek van tükre, mindenkinek !
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Hívtak az Alpok, Appenninek 
Én és mi itt maradtunk
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       A farkasordító hidegben, a zúzmara megdermedt a fákon.  Hótakaró borította be a zimankós tájat, és a szél sem moccant sehol.
 
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       A kövesút szélére kormányoztam az autómat. Villogóra téve a féklámpát, hogy lássák, állok.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   10/11/14 
  Mezei István  
  
 
  
       Ellopták a fejünk felől az ózonernyőt és nyakunkon az ibolyántúliak, lokátorok őrzik álmunk, ellenségünk csak azok a gaz afgánok és irakiak. Bárányfelhők helyett kondenz csíkoktól tarka az ég. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   10/11/14 
  Lénárd József  
  
 
  
       Lénárdos haiku 
Már  ég, régóta..Erdélyben, Oroszhegyen, 
amikor bölcsőm félig takarva 
könnyekkel borította be édesanyám., 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
             Az a pár hét, hamar eltelt. Szinte észrevétlenül eljött a várva várt nagy nap! Azt hitték, hogy nem is tudnak időre készen lenni a sok feladattal, ami ezzel jár.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   10/11/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
        
Október volt akkor is ! 
Nemrég emlékeztünk 
Szívünk gyászolta 
A vértanú halált 
  
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Felhúzom a lábamra a gumicsizmámat, kiszállok, nézem a keréknyomot, amit már sikerült kitaposnom. Kellene még pár méter, hogy fel tudjam venni a kellő sebességet, így  legyen elég lendület az elrugaszkodáshoz.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Vers helyett töredelmes, csorgó sorok
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Történelem régész, kutató és minden, ami ebbe belefér! Boldog volt, kimondhatatlanul boldog!
 
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Szépséged csillag, fényből visszaverődő 
halkuló beszéd, tükör s benne Te. 
A sötétségben fény, ha nézek az égre. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      p   10/10/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
        
  Őszi csendben     
Rigó lesben 
Füttyent egyet tova száll 
Ágról,ágra ugrik 
Földön szalad,meg,megáll 
Rám néz,ismer már
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
            Csaknem egy órán keresztül ömlött vigasztalanul a monszunszerű vízözön, majd csökkenni kezdett.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   10/09/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       EMLÉKEZZÜNK ! 4 éve történt !!! 
Hömpölygő veszedelem 
/Kolontár és Devecser vörös iszap 
katasztrófája/     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Másnap reggel korán felkerekedett, hogy ismét bemenjen a városba, de mielőtt bármihez is kezdett, szeretett volna a kedvenc lován kis időt az erdőben tölteni.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       (Az egyik ismerős lesz úgy gondoltam hogy átírom, talán ebben a változatban jobb) 
Félnek a télben a fák, fáznak a házak, a táj 
roskad a hó, az eresz kiabál, reszket a szél. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Sokáig forgolódom álmatlanul az ágyamban. Sorjáznak a gondolatok, amit a stressz torzít. Vizionálok, lidérces borzongással vált meg az álom a valóság világától. Reggel felébredve, a szokásos szertartásszerű tevékenységek.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   10/09/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Jaj szél,te vad,nyugati szél  
Miért fújsz,oly kegyetlen lettél ? 
Már gyermekkoromban fújtad harsonád 
Elűztél fővárosba,majd tovább ! 
    
  
 
           |