Ez a portré akkor készült, amikor még a MIÉP  létezett, és fénykorát élte. Semmi bajom a miépesekkel, a portrét  jobbító szándékú kritikának  és humornak szántam.

Ne félj te kis árva lélek
Nem éltél hiába,
Céllal születtünk

Fehér cipők hagyta nagy
és apró nyomok a sárga fövenyen,
amit csoszogó léptünk hagy,

= Hazaszeretet

Reméled még mindig, s izgatottan várod
Édes titok ködből eléd lépő párod
Kitárt karjaiddal magadhoz ölelve
Finom selymességgel hozzád simul keble

...Üzenet a mennybe...

Mikor nappalba úszik át éjszakád,
és a föld burkában egyet fordul,

őszöket rajzol az ég
hegyek között szél szalad
az Isten a tájra néz
kertekben pihen a Nap

...tisztelettel és szeretettel...

Kedves Barátaim!

Ki magyarnak születtél,
S magyar földön élsz,
Emeld fel a fejedet,
Sorsod messze néz.

Amikor megszülettél te magyar föld
Pusztaság, erdő, folyó és tenger vett körül.

Áttetsző a víz, sodródik a nád,
bánat úszik rajta, nem dinnyehéj,

Maghasadás és agyhasadás

Mily bölcs, bőkezű a teremtő,
ahogy tágul, sűrűsödik az idő,
és egyik pillanat  másik után jő,

Nyílt levélben szeretnék reagálni, Juci ; Gyógyulj meg Hazám! c. versére.
Akinek nem inge, az ne vegye magára...