Történt ez még az időknek hajnalán, amikor a földet óriások lakták. Ez a táj olyan sima volt, mint a víz tükre.

  Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves magyararős társamnak!

(Kép forrása: internet)

Talán a költők sosem halnak meg,
és ellenállnak minden viharnak,
néha a csönd vásznára feszül lelkük,
de mindig- mindig igazak maradnak.
 

...szétesett lélekkel...

Eljött a Karácsony
Díszbe öltözködve
Boldogan száll az énekszó

Aranyvasárnapi gondolatok

  A 48-as szabadságharc után a tiszteseket, akik nem bujdostak el, kivégezték, vagy hosszú börtönre ítélték. De az egyszerű baka vagy huszár sem úszta meg szárazon.- kezdte újra a szót pásztorunk.

Talán a költők korán halnak,
mint régen a mosóasszonyok,
az időt kiakasztják a falra,
kihívják maguk ellen a sorsot.
 

AZ UNGVÁRI PIACON

    Most a pásztor felesége vette át a szót: „Én Iskébe nőttem fel. Ez egy kis falucska itt a Laborc másik oldalán. Valamikor Kápolnás kis Iskének nevezték

Csak a Hold mosolya
virít hófehéren,
 

Nem adatott meg a börtön biztonsága
hiába keresem lelkem nem találja
a szilárd pontot szavakat mondatokat
akarom akarom fejem nem bólogat

Apró emlékek. A rohanó időben
belénk fogóznak. Úgy énekelnek,
mint egy könnyező gyermek, édesanyjáért.

A gyorsvonat tovább robogott Prága felé, és vitte magával Mártit, az ő szomorú tekintetével, ami még a vonat üvegablakán is égette Jancsi szívét.

Édesanyám megidézlek,
mára várlak, gyere kérlek,
Aput is hozzad magaddal,
láthatatlan varázslattal,

Szeretném úgy megírni a telet,
hogy ragyogjon benne a kikelet,
fagyoskodva ne járjon a lélek,
az egek ilyenkor is olyan szépek.
 

Szitál a felhő,
űzi a szellő,
hófehér fátyla a föld fölött.
Csillag az égen,