Szikkadnak a poshadt pocsolyák,
félre rúgom a nyálkás rögöt,
fogadom sorsomnak angyalát,
elmenekülnek az ördögök.

Ahol szenny volt, ott lesz tisztaság,
összerakom azt, mi eltörött,
varázslatok és szép, nagy csodák
a bordáim rácsai között.

Ha bundába öltözött napon
a meleg szobámban maradok,
dohány helyett fogamat szívom,
elfogadom, ami adatott.

Árnyból is foganhat új világ,
min félve, aggódva őrködök,
a kirajzolódó biztonság
futó homokba leköltözött.

Az örökös kibontakozás
most is épp vajúdik, születik,
hatás és sanda ellenhatás,
szebb jövővel kecsegtet a Hit.

Életem e rongyos palástját
nagy hetykén magamra terítem,
nem bánom, mások is hadd lássák,
fényszirmok nyílnak ki szívemben.

2015. május 11.