...bejössz nekem...

Valamikor nagyon régen, túl az Óperenciás – tengeren, de még a Nekeresdi üveghegyen is, volt egy gyönyörű ország. Ennek közepén egy magas hegy tetején állt egy arany vár, és ebben lakott egy öreg király feleségével és leánykájával Napsugárkával.

(Kép forrása: internet)

...kilincselek...

...feketén, fehéren...

Kopott könyvek és rég levetett kabát,
álnok barátok, keserű szerelmek,
tépve, törve, mint a késő őszi nád
még a kevesebben is több, jobb leszek,
bár szűk a költségvetési keret.

Mély szegénység tükröződik a tóban

Szeretettel meghívlak benneteket egy kis nézelődésre!
Többszöri nekirugaszkodásra végre, sikerült összeállítanom ezt a pár képet, bár időként a helyszín és az idő keveredik...a technika mindent megpróbált bevetni ellenem... 
Fogadjátok szeretettel!

Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
 

örömködött a föld a talpa alatt

Nagy szeretettel ajánlom írótársaimnak, akikkel együtt élhettük át ezen élményeket! 

Névnapi köszöntő

/Szép Jolikámnak és Soós Jolcsikámnak/

Mikor millió virággal köszönt a nyár
Mikor száz sugárból ragyog a napsugár
Mikor minden jó barát téged köszönt
Mikor szíved tele csurdig boldogsággal

Azt tudtam, éreztem, erről az Erdélyi útról fogok írni egy verset.

Nem morbid csak elkerülhetetlen