Már felépült hitedből a templomod,
bár napjaid a szürke jelenben éled,
sorra veted ki magadból a rossz lomot,
​de még nem hangzott el rólad a végső ítélet.

...némán honol a bánat...

Kedves, vén, öreg fáim,
Alattuk állva, merengve, némán várni,
Emlékek, melyek szárnyalnak velük,
Az ágaikon vígan hintázó kisgyerek vagyok.

A lelkemben mindig gyertyák égnek,
termeim bejárják e rejtelmes fények,
hálát adok a földnek és az égnek,
elfogadom a kezdetet és a véget.

A falun testemnek lelkemnek pólyája
volt, pázsitja párnáján pihent fejem,
elkerül itt minden, bánat félelem,
haragom szelídült halk hangú fohászra,

Márai Sándor Hallgatni akartam című esszékötetéhez fűzve...

Mély tisztelettel ajánlom ezt a versemet, Szeretett Főadminunknak, azért az áldozatos munkájáért, páratlan emberi tulajdonságaiért, amivel ezt a csodálatos (Mindannyiónk otthona) honlapot vezeti! ISTEN óvja a királyt, s minden alattvalóját!

Bejött az élelmiszerboltba egy szöszi.
- Kérek egy kék Szofit!
Levettem egy nekem szimpatikus darabot a sok közül, és a hölgy elé tettem. A dobozon nagy fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy felháborodva utasította vissza:
- Nekem ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz!

...Ősz van...

Az őszöm asszonya nevet, mosolyog,
meleg-rozsdabarna  körötte a rét,
vele a természet, a türkizkék  ég,
​szemébe költöztek fényes csillagok.

Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy még mindig olvastok, és rendületlenül jöttök velem ezen a göröngyös úton, ami, bármennyire is igyekeztem ez a rész elég "sűrű lett!

Távolról kongó öreg harang,
engem korholó konok hang,
beleremeg a lélek,
kicsit még hadd éljek.

...Falábon sántikál a martalóc kalóz...

Lakótelepen lakunk, Újpesten a víztoronytól nem messze. A lakóteleppel meg vagyunk elégedve, bár a fásítás, és ezzel együtt a környezetünk tisztasága lehetne jobb is.
Sokszor nagyobb baj az, hogy a lakók, és látogatóik elfelejtkeznek emberi mivoltukról, és a lépcsőfordulókba végzik el dolgukat.  De szerencsénk van, mert a mi házunkban, ami a szokásos tízemeletes, ilyesmi már rég fordult elő.

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen, amikor még az ónodi vár teljes pompájában állott közel a Sajó folyóhoz átjárhatatlan mocsárral körülvett dombon.

...Hallgass meg, s könyörülj rajtam Uram!

Már csak keveset segíthetsz hazád baján,
az idő elrohant veled, rövid és kaján,
találgatod a sok hazug szó hallatán,

Mélységes megdöbbenéssel értesültem Dr.Für Lajos volt honvédelmi miniszter haláláról.