(Sajó: Várja Hacseket, járkál fel és alá): Hol van már ez a Hacsek, csak nem érte valami baj? Már fél órát késik.
Hacsek: Alászolgája Sajókám! Csak nem engem vár? (kuncog)
Sajó: Hol járt maga szerencsétlen? Nem megbeszéltük, hogy 10 órakor itt találkozunk? Tudja, hogy már féltizenegy is elmúlt?
Hacsek: Honnan tudjam, hogy hány óra van? Eladtam az órámat.
Sajó: Eladta? Azt mondta a múltkor, hogy azt az órát a nagyapjától kapta és soha nem tudna megválni tőle. Miért kellett eladni?
Hacsek: Azért, hogy a kenyér mellé tejet is tudjak venni, mert a félszázalékos nyugdíjemelésből arra már nem volt pénzem.
Sajó: Igaza van, hogy félszázalékot emeltek, de Hacsek, ismeri a mondást: aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli!
Hacsek: Becsülném én a kicsit boldogan, de a kicsire még kisebbet kaptam, nem nagyon örültem, inkább bosszankodtam.
Sajó: Hallottam, hogy volt kárpótlási jegye is, azzal mi lett?
Hacsek: Igen volt, a fiaméknak adtam. Vettek egy hold földet és a menyem kitalálta, hogy vegyenek egy kecskét.
Sajó: Kecskét? Hát igen. Szegény ember tehene, egyébként is a kecsketej nagyon tápláló és egészséges.
Hacsek: Na látja, itt van a nagy bökkenő.
Sajó: Mi itt a bökkenő? Nincs tej?
Hacsek: Várjon, várjon. Tudja a menyem kecskét, csak a filmekben és a könyvekben látott.
Sajó: Akkor most láthat a valóságban is.
Hacsek: Látott is, csak amikor hazahozta, akkor derült ki, hogy az a szerencsétlen állat, bakkecske!
Sajó: Magukat aztán jól becsapták.
Hacsek: Túl vagyunk rajta. Igaz, hogy a megbukott a vállalatuk?
Sajó: Igaz.
Hacsek: Akkor úgy járt mint az én ismerősöm, ő is belebukott a vállalkozásába. A kisfia próbálta vigasztalni, amikor az orra alá dugta a bizonyítványát, és azt mondta, hogy ne búsulj papa, nem vagy egyedül!
Sajó: Hacsek, maga a sírba tesz engem.
Hacsek: Én ugyan nem, majd a sírásók. Erről jut eszembe! Hallotta, hogy már olyan is van, hogy aki megteheti, repülőgépről szórják szét a hamvait?
Sajó: Hallottam igen, de ma már egy sima temetés is közel százezer forintba kerül. Hát akkor ez a luxus mennyibe?
Hacsek: Gondolom millióba. Azért engem elgondolkodtat. Még nem ültem repülőn sohasem. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet!
Sajó: Gondolja, hogy ezt holta után megtudja? Maga teljesen hülyének néz engem?
Hacsek: Á, nem teljesen. No ne féljen, nem fogom megrendelni, mert az utódaimnak rámenne a gatyájuk is.
Sajó: Jobb lenne ha olvasna, vagy tévét nézne, mint hülyeségekre gondol.
Hacsek: Igaza van. Volt is egy szép vastag könyvem, csak eltörött az asztal lába és most nem billeg, mert alátettem. Tévét nem tudok nézni, mert nem fizettem a díjat és lebombázták.
Sajó: Uramisten! Mit csináltak a tévéjével?
Hacsek: Mondom, kijöttek a postától és azt mondták, hogy tegyem bele a dobozába, és azután lebombázták.
Sajó: Ó, már értem, te agyalágyult! Leplombálták! Szörnyű, hogy mennyire nincs tisztába a fogalmakkal Hacsek!
Hacsek: Ne sápítozzon, úgysem sokáig találkozunk!
Sajó: Aztán miért? Nem is bánnám, legalább egy darabig nem kellene hallgatnom ezt a sok sületlenséget.
Hacsek: Szeretnék elmenni olyan helyre, ahol teljesen egyedül lennék! Távol mindentől és mindenkitől.
Sajó: Ha jól értem, akkor maga remeteéletet szeretne élni.
Hacsek: Gőzöm sincs, hogy mit zagyvál itt össze, hogy remeteélet, vagy mifene, de az biztos, hogy egyelőre látni és hallani nem kívánok senkit.
Sajó: Ennyire elege van az emberekből?
Hacsek: Nagyon. Képzelje el, pár hete az egyik barátommal elmentem megnézni egy futballmeccset. Tudja mi történt ott velem?
Sajó: Nem lesz olyan szerencsém, hogy ne tudjam meg. Meséljen!
Hacsek: Ami azt illeti, én nem nagyon értek a labdarúgáshoz, nem ismerem a szabályokat sem. Lényeg az, hogy az egyik csapat rúgott egy gólt. Azt tudom, hogy akkor üvölteni kell. Üvöltöttem én is, hogy góóól!!! Erre olyan dühösek lettek a körülöttem lévő szurkolók, hogy majdnem megvertek.
Sajó: Az ég szerelmére, de miért?
Hacsek: Azért, mert az ő csapatuknak rúgták a gólt. Én kis naiv, ugye azt gondoltam, hogyha gól, akkor kiabálni kell. Most már tudom, hogy nem mindegy hogy hol és mikor.
Sajó: Látja Hacsek, jó pap is holtig tanul.
Hacsek: (motyogva) Mégis bután hal meg.
Sajó: Mit motyog?
Hacsek: Semmit. Mondja Sajókám, nem vette észre, hogy ezek a mai fiatalok – tisztelet a kivételnek - , mennyire szemtelenek?
Sajó: Szerintem maga féltékeny a fiatalokra. Elfelejtette, hogy volt fiatal és netán hasonlóan viselkedett?
Hacsek: Akkor más világ volt. Tisztelettudóak voltunk az idősebbekkel.
Sajó: Mégis mivel bántották meg az ifjoncok?
Hacsek: Felszállok a buszra, megyek a kocsi belsejébe, tapogatok a botommal és rám szól egy siheder, ahelyett, hogy átadta volna a helyét: „Ne kopogjon azzal a bottal fater, inkább húzzon rá gumit!”
Sajó: Ez valóban csúnya dolog, aztán mit válaszolt vissza, vagy nem is reagált erre az ostoba viselkedésre?
Hacsek: Dehogyisnem reagáltam. Csak úgy a magam szerény módján válaszoltam. Azt mondtam neki: „ Ha annak idején apád gumit húzott volna, akkor most nekem lenne ülőhelyem!”
Sajó: (kacag) Hacsek! Nem is gondoltam volna, hogy maga ilyesmiket is tud mondani. Ez igen ez egy frappáns válasz volt!
Hacsek: Tudok és még cifrábbakat is, ha felbosszantanak.
Sajó: Most inkább ne mondjon! Megint lesz energia áremelés. Mit szól hozzá?
Hacsek: Mondta a feleségem is, „na drágám már nem tudom, hogy fogjuk fizetni a villanyszámlát!”  Mondom, hogy : „ Az lesz szívem, - tudja mi már csak így szoktunk beszélgetni – hogy korán lefekszünk még mielőtt villanyt kell kapcsolni, legrosszabb eseten kikapcsolják az áramot.”
Sajó: Azt hiszem sok család jár úgy, hogy nem kap támogatást az államtól, mert kicsi az államkassza.
Hacsek: Látja Sajókám, éppen erről van szó! Azelőtt volt minden, de a szocializmus nem jött be, most mi van? Az állambácsi megpróbálkozik a kapitalizmussal. Fene tudja… hátha bejön, mit lehessen tudni ugyebár.
Sajó: Ebbe azért ne menjünk bele, ezt nem a mi dolgunk eldönteni.
Hacsek: Szó sincs róla. Csak eltűnődtem azon, azelőtt az oroszok voltak itt, most meg az amerikaiak.
Sajó: Jó, jó. Nézze csak meg a boltokat, van minden. A diszkontban még olcsóbbak is az árak.
Hacsek: Addig rendben is van, hogy van minden. Ami a diszkontot illeti, én ezt azért kettéválasztanám.
Sajó: Hogyhogy ketté?
Hacsek: Úgy hogy dísz kong! Már lassan dísznek lesz és kong az ürességtől.
Sajó: Ne beszéljen szamárságokat! Tele vannak áruval.
Hacsek: Azzal igen, csak éppen több az eladó, mint a vevő. Hiába a sok eladó, ha nincs miből megvenni.
Sajó: Ami igaz, az igaz, ezt már én is tapasztaltam. De nem ismerek magára, le van törve, mint a bili füle.
Hacsek: Ezt mondja az asszony is. Mondtam neki, ha nem tetszem, cseréljen ki egy fiatalabbra.     
Sajó: Ó, ezt csak viccből monda biztosan. Én is aggódom, csak nem beteg?
Hacsek: Beteg?! Isten őrizz! Ha megbetegszem, akkor nekem már annyi. Hallotta az új verziót a betegséggel kapcsolatban?
Sajó: Momentán nem tudom, hogy mire gondol.
Hacsek: Arra, hogy a járóbeteg rendelésen 80-100 forintot kell fizetni, a kórházban pedig 3-400 forintot. Tiszta sor. Ha van pénzed reménykedhetsz hogy meggyógyulsz, ha nincs, feldobod a bakancsot.
Sajó: Úgy tudom, hogy ez még megvitatásra kerül, de valóban elhangzott egy ilyen nyilatkozat. Maga nagyon borúlátó! Mit csináljak, hogy felrázzam, felvillanyozzam , hogy ne legyen ennyire szomorú!
Hacsek: Adjon a kezembe két drótot és a végüket dugja bele a konnektorba, a 220 úgy felráz, felvillanyoz, hogy egyből jobblétre szenderülök!
Sajó: Magával nem lehet komolyan beszélni. Azért megkérdezem: látta augusztus 20-án a tűzijátékot?
Hacsek: A tűzijátékot? Én még a csillagokat is láttam, akkorát estem, amikor a feleségem kiabált, hogy gyorsan, gyorsan szaladjak az ablakhoz, mert most van a tűzijáték!
Sajó: Azt hiszem most már itt hagyom. Valóban nem tudok egy jót beszélgetni, örökösen nyafog. Isten áldja, Hacsek!
Hacsek: Isten áldja Sajókám, majd hívom! Most elmegyek remetének, csak tudnám, hogy mi az?