A nyíló melegben, csendben hallgatok,
lepkém könnyező szirmokon megpihen,
nem tud szárnyalni, repülni semmi sem,
most zsibbad a kar és a szív is sajog.

Nem félek tőletek ásító mélységek,
a tiszta víztükörbe belesimulok,
sodródó lényemmel ostromlom az eget,
arcomhoz úsznak a hullámok, lágy habok.

Szeresd az embereket,
hogy téged is szerethessenek,
Ha elfordulsz,
ők ugyanezt teszik veled.

A jelenség
 

Karikagyűrű
Égre festett szerelem
Harangok zúgnak

Eredj fiam, eredj, hallgasd meg
az ősöket látott bükkfákat.
A lágy avar selymén merengő,
sok kicsi fák közt az ágat.

Húsvéti szigetek szobor óriásai
Múltból nézve,jövőbe mit olvastok ki?
Álltok még a parton,mint valakit várva
Távolba űzöttek vigasztalására

Bezártad ajtódat,
hiába csengetek,
Nem hallod?
Vagy nem akarod,
hogy melletted legyek?

víztükrében felcsillan a csendem

A barátság.
 
- Én azt hiszem, mi egymás becsületért is felelősséggel tartozunk, szóltam hozzá.
- A barátságok az égben köttetnek.

Feketék vagytok, mint a
holdnélküli éj,
Fekete szénpor lepte be
ruháitok, arcotok,

...mert a szabályokat be kell tartani :)...

Tavaszi virágokból koszorút
Fonnék fejedre
Minden madár zengve énekelje
Öröm dalával köszöntve

Sors borzolta hajjal, ősz gondborostával,
az értelem alig lát, csak gyanít, sejt,
beletörődök, amit az élet tálal,
feszül bennem az atom, lüktet a sejt.

"Veletek a világ végezetéig"
Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet

Füstölt sonka az asztalon
Szeletelve mosolyog,
Aranyfényű zamatos bor
Gyöngye táncol, csobolyog.

Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr éltek a törpék kicsinyke házaikban.