Hosszú volt az út a múltból a máig,
a semmi lényege tőlem elzárva,
lehet, mikor a halál rám villámlik,
​sötétség kerül majd a napvilágra.

A nap korongja lassan emelkedik a fénylő boltozaton.

Lassan a vizeknek végére érek,
a távlatom homályos és nem tiszta,
fojtogatnak a nyugdíjak és bérek,
de nem vagyok levert és pesszimista,
poggyászom már csak a megmaradt élet.

megrajzoltalak
ringatom a szelet
 

Néha beborul a tavasz-ég felettünk,
mindent megtanultunk, semmit nem feledtünk,
ma még fanyarabbak a szánkban az ízek,
a május majd illattal átölel, fizet,

Magyar határ szélt,ha ritkán járod
Új házak nőnek ki,meg sem látod
De ezekre nem magyar lobogót tűznek ki
Mert más a nemzetük,más zászló díszíti

tiszta szívben gyermek légy

Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam
Utam száz ösvényen vezet
Gyermekkorom kincse szívemben
Nem múlik az emlékezet

Kopott falon öreg órainga,
minden ütés bánatom tiltja,
mintha a lelke már bennem ringna,
a szobám vele egy meghitt kalitka.
Az ablakok, a szürkéskék szemek,
megtörve ontják rám  a fényeket,
az ember rabként is boldog lehet,
mert már mindig együtt leszek Veled.
Kapumat, ajtómat, sarkig tárnám,
úgy fáj, kínoz ez a magány-járvány,

Nagyanyámnak mindig rengeteg virágja volt a kertben. Büszke is volt rájuk. Még a szomszéd faluból is a csodájára jártak.

Ezt a mesét, édesanyám  mesélte sokszor, amikor még kis gyermek voltam.

Eljött a csend
A nap nyugovóra tér
A csend palástja takarja az éjt
Elcsitul minden fájdalom

Ha éjszaka kékje, piroslik, s szél támad,
felhőket görgetve, vad iramban vágtat.
Mi tegnap még nyílott, illatot árasztva,
virágsziromként lett bimbóknak magzatja.

Dáma Lovag Erdős Anna :
Hortobágy dicsérete

Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya

Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek

az autópálya fölött lámpák lógnak,
mint elvek az érzelmek felett

Egy időszak végére ért, kezdődnek az újak,
Virágeső hull az égből, vad galambok búgnak.
Eljött végre, várva, várva, rügyek kipattantak,
Zöld levél jött, szárba szökkent, gyümölcsöt is hoznak.

Ösztökél a lélek, fogva tart a magány.
Mit keresek én itt? Menekülök talán?
Szép, kerek mondatok, finom mozdulatok,
Óvatos lépések, fojtó gondolatok.