Nyárfa meg a boróka
madárkáim otthona.
Bokor ága mocorog,
rajta hány láb toporog?
Levelek közt megvillan,
számolnám, de elillan.
Milyen színű a tolla?
Belevész a bokorba.
Mütyürke és oly fürge,
mintha szürkének tűnne.
Ugrál jobbra meg balra,
rugóként jár a talpa,
csivitelve, kedvesen.
Gondoltam, hogy meglesem
közelebbről is őket,
s nem sajnálva időmet,
megállva a bokornál,
mint ahogy kőszobor áll,
gyönyörködtem percekig,
életük mint pergetik.
Egyikük észrevette
és azonnal jelezte,
nemkívánatos elem
leselkedve van jelen.
Rögvest riadót fütyült,
a boróka kiürült,
és a nyárfa ágára
átsuhantak vágtába`.