Haynau október ötödikén írta
meg a tizenhárom halál' ítéletet.
Közülük előszőr agyonlőttek négyet,
Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.

Kedves Barátaim!

Egy huszonéves ír lány öt év távollét után hazamegy a szüleihez Írországba. Az apja nem túl nagy örömmel fogadja:

Ókeserűség, fájdalom, gyötrő magány,
Felszakított sebek nyomán.
Lopakodó árny suhan át az éjszakán,
S vele együtt tűnik el a fénysugár.

...a "kis" unokám...

...ezt a rút világot...

Ildikónak

A levelek táncához északi szél játszik zenét,
s a hívatlan festő, az ősz, kedvtelve színezi
a bokrok és a fák, még kapaszkodó levelét.

Kutya Benő elhatározta, hogy felcsap piktornak.

Kedveseim!

Ajkad arcod ceruzája.
Rajzaid a nevetésed.
Ma ritkábban mosolyogsz már,
eltüntető munka ért el.

Halandó vagyok tudom,
egyszer majd eltávozom,
Te megsiratsz újra és újra,
emlékszel jelenre, s múltra.

2.rész

Jó véggel...

Fehér ingben, frakkban, csokornyakkendőben,
komótosan lépdelt, s bólintott kimérten.
Tele volt a terem, nyüzsgött hullámozva,
tarka embertenger, mint óceán fodra.

Talán tavaly nyáron történt. Ültünk a fa alatt, és elmélkedtünk. Arra gondoltunk milyen szép is lenne, ha újra együtt lehetne a nagy családunk. Mint már nagyon, de nagyon régen volt.