"A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?

Van rá néhány jó magyarázat,
És hozzá még egy pár elmélet,
Talán kérdezd meg nagyapádat,
Hogy ne gyárthassál téveszméket.

Egyik régi legenda szerint, 
Mely tatárjáráskor született,
Székelyföld népe biz' jószerint
Tatártól elmenekülhetett.

Szaladt is ám a székely, szegény,
Hegyek közt budákolni gyorsan,
És nyomában csaholt a remény,
Hogy ne legyen vég a balsorsban.

Másik fele jó székely népnek
Barlangok legmélyén rejtőzött,  
Bodva és Rez hűs rejtekének
Biztos védelmében tengődött.

Miközben a barbár tatárok
Ellenük vad bosszút forraltak,
Repkedtek csak a bölcs tanácsok,
Kicsalják székelyt - ha koplalnak.

Letörten várták hát a csodát
Mérges, s bősz tatár fosztogatók,
Kiéheztetni góbé komát,
Mondották a buszut forralók.

Így ment ez hosszú időn által,
S a türelem nem termett rózsát,
Két fél szembesült valósággal,
Étel nélkül áshatja sírját.

De a székely ember agyafúrt,
És még jobban a székely asszony,
Ki egyedül teremte bravúrt,
Hogy semmiből ételt fakasszon.

Fogta az istenadta asszony
A megmaradt pár deka lisztet,
Hamuval keverte azt bizony,
S felhasználta egy cseppig mindet.

Hatalmas kalácsot gyúrt, sütött,
Majd dorongra, póznára húzta,
Utolsó órátok most ütött,
Éhen haltok, nincs, ki megússza.

Nézzétek csak éhes tatárok,
Nekünk mennyire jó dolgunk van,
Míg nálatok hányattatások,
Mi élünk bőségben, boldogan.

Abajgott is a tatár horda
Gyomruk már jócskán korgott ahajt
Éhségtől ámbolygó vad csorda,
Mit egy székely asszony szétszalajt.

Düherednek a tatár népek,
S ha nem akarnak megkákkadni
Hallgatni kell, mint mondnak vének,
És lovuk hátán elvágtatni.

S azóta ezt a finomságot
Már csak dorongfánknak nevezik,
És az ad erre bizonyságot,
Hogy nem csak székelyek szeretik.

2015. december 17.

Szómagyarázat:

budákolni - bujkálni
buszu - bosszú
abajgott - jajongott
ahajt - ott, amott
ámbolygó - ámolyog, bódorog, szédelegve jár
Düherednek - dühöngenek
megkákkadni - meghalni

T.M.