Memoárok egy video margójára
 

- Felvillan büszkeségünk az emeletes iskola. Megépítésében igen nagy érdeme volt a Heiczinger doktor bácsinak. “ jövőnk épül benne “ !
- Szinte minden konyhában volt egy ilyen falvédő - én is őrzök kettőt - egy kéket és egy pirosat. Anyám keze munkája...
- Óvodánk! Valaha ez volt az orvosi rendelő. A doktor bácsi itt akarta a nyelvembe adni az injekciót.!
- Történelmi városunk a Fehérvári Bazilika, méltán a világörökség része.
- A régi templom tér, ahol magam is, de sokat szánkóztam...
- A harangok, Apámat idézik. Előfordult, hogy a legkisebbet én is meglendíthettem.
- Jobb otthon. “ aszt “ súgja a szívem.
- A Pub... régen mozi volt. És bármilyen hihetetlen, de úgy hozta a sorsom, hogy munkatársi kapcsolatba kerültem egy Fellegvári Sándor nevű kőműves mesterrel, aki azt mondta, hogy a csernyei mozi építésében jeles része volt. - És megint a szánkódomb... Istenem, de jó volt itt gyereknek lenni
- Azt üzenem az elszármazottaknak: idősnek is nagyon jó itt lenni!

 

   Megismertem egy kiváló embert, egy fotóst. Fényképei ízlésemre valóak. Egyszerűen nemesek. A képek többségén ott van az út is. Egy kommentemben írtam, hogy szeretem az utakat, visznek valahova. Megtoldom most, mert szükségét érzem. Az utak nemcsak visznek, hoznak is. Valamit, valakit, valahonnan. Most éppen szeretteimet az ünnepekre

.

    Egy másik kiváló fotós - fényességes - már-már művészi képeket készít. Az erdőről, kedvenc kutyusáról, gombákról. A gombák felkeltették érdeklődésemet, annyira csodálatosra sikerült képek, hogy nézegetésük alapján, kedvem támadt megkóstolni egyiküket-másikukat. És a közértben megláttam: Rókagomba - krémleves. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Vettem egy zacskóval. Hú! már az illata is fenomenális. És az íze! Mostantól vásárolni fogom.

 

    Azt írja Gabika: képzeld abba az utcába költözünk a barátnőmmel, amelyikben ti laktatok. Abban reménykedem, hogy ez a kapcsolat sokáig fog tartani. Ha csak feleannyi időre, mint volt a tiétek, már jó! Vajon a hely, az utca neve, megadja majd ezt a lehetőséget nekem? Nagyon szeretném. Ez lesz az első közös karácsonyunk. És te, hogy vagy Marika Csaba nélkül? Ebben az utcában gyakran fogok rátok gondolni. Szeretnék megállapodni. Talán sikerül. Az ikrek már nagyok. majd írok...
- Itt voltunk a legboldogabbak! a nyolcadikon...Otthonunkban mindig karácsonyi rend volt.

 

       A Székesfehérvár - Győr útvonalon , Mór mellett, ott van Marika?  
- Csak nem Bécsbe mész? Vagy már onnan hazafelé tartasz?
- Egyik sem, térképet nézegetek. Marika Mór mellett lakik?
- Persze, kocsival csak húsz perc. Ha erre járnál, feltétlenül szóljál! Oda megyek...

 

   Csak most tudom megköszönni a könyvet. Aranyos vagy Marika. Nemsokára láthatsz is. Nehezülnek dolgaim, mindenütt problémába ütközöm. És neked bevallom, lelkizek is. Egy-két ember mégiscsak van itt , akiket nehéz szívvel hagyok el.
- Ha utad ott már véget ért... Indulj hazafelé!
- Halló magyar! Hangzik az éterben.
- A zászlócskát ott ne hagyd...
- Hogyan tudom meghálálni mindazt, amit kaptam tőled? Nem tudom.
- Már megháláltad akkor, amikor olyan nagyon nagy szükségem volt rá...
        
       Nincs felelet... - Kery! Hazajöhetek?