Nagyboldogasszony ünnepe ennek a kis falunak a búcsú napja. Régen ez inkább egyházi ünnep volt, de a mostani „modern“ korban sokan azt sem tudják, mit is jelent ez a szép ünnep. Persze, azért „búcsúra“az is templomba megy, aki csak a nagy ünnepeken látogatja meg az Isten házát, mert a búcsú is nagy ünnep. Valljuk be, a régi időkben sem mindenki úgy várta a búcsú napját, mint jelentős egyházi ünnepet. Volt, aki a rokonokat várta, más az evés-ivás miatt volt oda a búcsúért, a fiatalok meg inkább az estétől másnap hajnalig tartó bál (táncmulatság) miatt szerették a búcsút.
    Így volt ezzel Premula Veronka is. Még csak a nyár elején érettségizett, de nem vállalt munkát Kassán, pedig lett volna lehetősége. Ő inkább a szülőfaluja vegyesboltjában  dolgozott az érettségi után, mert minden áron Pisti közelében akart maradni. Annyira szerelmes volt, hogy senkinek a tanácsát, óvását, figyelmeztetését nem vette figyelembe.
     Pisti jó vágású fiú volt, talán róla lehetett volna megmintázni a „Szőke herceget“. Magas, csodálatos kék szemekkel...-ennyi. Sajnos, tényleg ennyi, mert  a szülei minden igyekezete ellenére sem észben, sem tehetségben nem volt valami nagy „ász“. Az alapiskola után egy szakoktató intézetbe kezdett járni, hogy kőművesnek tanuljon, de annyira nem érdekelte a dolog, hogy a második félév  után nem is járt tovább a szakiskolába. Minek járt volna, hiszen a Földműves szövetkezetbe állatgondozónak iskola nélkül is felvették. Persze, ez nem hiba, hiszen ezt a munkát is lehet jól és becsülettel végezni. Pisti nem a becsületes munkájáról volt híres. Egy dologban jeleskedett, amiben talán a faluban senki nem tudta őt legyőzni. Nem volt olyan legény, aki őt a megivott pálinka mennyiségében le tudta volna győzni
     Igaz, hogy a lányoknak annyira tudta tenni a „szépet“, hogy nem csak a falu, de az  egész környék szép lányai ezért a fiúért bolondulak. Nem csoda hát, hogy Veronka majd elszállt a büszkeségtől, hogy Pisti csak neki udvarolt. Meg a pályinkának. De ezt Veronka nem akarta látni. Igaz, hogy eleinte minden lány irigyelte Veronkát, de lassan kiismerték Pistit, akit naponta édesapja vitt haza a helyi korcsmából. Nap mint nap úgy le tudott részegedni, hogy haza sem bírt menni . A tőbbi lányok megértették, hogy Pistivel nem lehet tervezni a jövőt, de Veronka csak a szép kék szemeket, a sudár termetet, és szőke hajat látta. Pedig szegény Pistiben ezeken kívül semmi érték nem volt. Nem csak a szülők, de még a barátnék is figyelmeztették Veronkát, hgy lásson végre a szemével. Ő meg volt győződve, hogy a szerelme mindent legyőz.
- Majd én átnevelem Pistit! Szeret engem, és én is szeretem. Meg fogom őt változtatni.Le fogjuk győzni az alkoholizmust!
     Szép szavak, és szép elhatározások. Csak egy 20 éves alkoholista nem biztos, hogy ezt tudja értékelni. Ameddig józan volt, mindent megígért, és hitte, hogy mindent meg is tesz a boldog közös életükért. De ez csak illúzió volt. Mihelyt a pohár közelébe került, minden fogadkozás dugiba dőlt. 
     Pisti már 20 éves korában alkoholista volt, akinek mindennél fotosabb az alkohol. Hiába bízott Veronka a maga szépségében, ezen nem tudott változtatni.
      A búcsúi bálon eleinte sokat táncolt Pistivel, hiszen ameddig nem volt részeg, tényleg szépen táncolt, és mulatott. De később annyira hatalmába kerítette az alkohol, hogy lassan beszélni sem tudott. Mennyire vak a szerelmes ember. Veronka azt hitte, hogy beteg. Kivitte a szabad levegőre, de ott meg olyan sokkos állapotba került, hogy elájult, és az árokban fetrengett. Szegény Veronka, azt sem tudta, mit tegyen. Lassan vége lett a bálnak, a fiatalok is mentek hazafelé. Az árokparton egy szép lány  a holtrészeg kedvese fejét fektette az ölébe, és mindenkit arra kért, segítsen, mert Pisti nagyon beteg. Szegény Veronka! Nem akarta elhinni, hogy Pisti ájulásig  lerészegedett még akkor is, mikor a menyasszonya ölében boldog lehetett volna.

 Folyt.köv.