Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Sorsok 5.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Pisti csendben gondolkodott .“Nem is tudom, neked ki jut eszedbe, kinek a sorsa érdekel.  De ha a legsikeresebb gyerekkori játszótársunkkal akarsz találkozni, elég holnap kimenni a  főtérre. Nagy napja lesz ennek a városkának. Az ötödik városnapot fogja ünnepélyesen megrendezni híres polgármesterünk, Kocsis József doktor úr.“

„A Kocsis Józsi orvos lett?“ álmélkodott Zoltán.

Pisti kicsit elmosolyodott a bajusza alatt: „Az alapiskolában olyan gyenge közepes tanuló volt. Mikor felkerült a megyei pártbizottságra, valami gyorstalpalón leéretségiztették. Ezt a sok titulust, amit a neve elé írogat most, az utolsó nyolc évben szerezte. Hosszabban vannak felsorolva a  titulusok, mint a neve. Van jogászdoktori diplomája, gépész mérnöki diplomája, magiszteri titulusa, meg ha jól tudom, még valami díszdoktorátusa is. És ezt úgy ,hogy közben polgármester volt, üzletelt, utazgatott. Egyszerüen szuperman.“ Tette hozzá kissé gunyorosan Pisti.

„Igazán kíváncsivá tettél.A feleségem még nem is látta a szülővárosomat, így legalább ünnepelve nézhetjük meg gyerekkorom kendvenc grundjait.“

 „Zoltán, én már indulnék haza, mert Zsuzsika egyedül van, nem szívesen várakoztatom őt.. Gyertek ti is velem. Talán kicsit felvidul , ha egy régi gyerekkori barát meglátogatja.“

Zoltán már akkor látta, mennyire magváltozott a Kisváros 45 év alatt, mikor még a városkába vezető utat is nehezen találta. Ahol gyerekkorában rendezett szőlősorok húzódtak, rétek , kaszálók zöldelltek, most vagy gazos terület, vagy lebetonozott , ipari központok voltak. „Nézd csak, talán itt volt a „Vörös malom.“ mutatott Zoltán egy romos területre. Pisti mellettük haladt. Neki ezek a dolgok mindennaposak voltak, de Zoltán elcsodálkozott azon, hogy ő falusias régi vályogházakra emlékezett, most meg csupa beton tömbház sorakozott az utca mindkét oldalán.  Ágnes asszony, aki ezelött sem Magyarországon sem Felvidéken nem járt, érdeklődve nézelődött. Őt ide nem gyerekkori álmai vezették, hanem a kíváncsiság.  „ Én óriási fejlődést látok itt  Pisti, hiszen ez az út is poros ,keskeny volt, most meg szép két sávos műút.“jegyezte meg Zoltán  „De hiszen 45 év alatt itt sem állt meg az élet.“ válaszolta Pisti. „Néz csak jobbra, az a nagy lukszus épület a kultúrpalota. Látod azt a rongyos ruhájú nénikét a földön kuporogni.“ „Csak nem egy koldus!“ álmélkodott Ágnes asszony. „De biziny koldus, 45 évvel ezelött ilyet sehol sem láthattál!“

„Annyira megváltozott itt minden, hogy a szülőházamat sem találnám meg“-  csodálkozott Zoltán, mikor balra fordultak egy csendes mellékutcába.  Ennek az utcának inkább falusias jellege volt. Igaz, hogy nem a régi husszú parasztházakat, füves parasztudvarokat látták, hanem modern családi házakat, többnyire kikövezett udvarral. Voltak szerényebb, kisebb házak, de volt egy pár hivalkodó lukszuspalota, lukszusvilla is.  Ahogy sétáltak az egyik ilyen palota elött, Pisti megált. „Zoltán, nem ismerős neked ez a környék?!“  Zoltán nézelődött, de hiába kutatott emlékeiben nem jutott eszébe semmi. „Itt állt régen a ti családi házatok.“ Mikor Pisti ezt kimondta, akkor már Zoltán elött is tiszta lett a kép.  „Persze, hiszen ott a sarok után lesz az a kis legelő, ahol fociztunk.“ gondolkodott. Szomorúan állt meg ő is . „Tehát a régi házikóból semmi sem maradt. Sajnos Ágikám, még azt sem tudom megmutatni, melyik házban laktam.“ Ágnes asszonyt inkább az érdekelte, miért bontották le a régi házat, és ki építette ezt a modern palotát.

„Elég hosszú ennek a sora.“ magyarázta Pisti.“ Még a szociban úgy határoztak a fejesek, hogy a régi, gazdátlan házakat le kell bontani. Ez meg is történt, de már újat nem építettek helyettük, mert a szocinak vége lett. Így kerültek a jobb telkek az újgazdagokhoz. Erre a telekre például Kerekes Fercsi építette ezt a palotát.“ „Akkor mégis vannak ismerősök, akik tényleg sikeresek lettek ebben az új világban.“ – állapította meg Zoltán.

„Sikeres... A Kerekes Fercsi...“  Amilyen hangsúllyal mondta ki Pisti ezt a pár szót, megértették, hogy szomorú emlékek kavarognak benne. De már éppen egy földszintes családi házhoz értek, szép rendezett, füvesített udvarral. Ahogy a bejárati kiskaput kinyitották, egy nagy lompos szőrű komondor állt előttük. Nem ugatott, csak keményen szembe állt velük, így mozdulni sem mertek, de mikor Pistit meglátta, lehajtott busa fejét a kezéhez dörgölte. Bementek a házba, ahol egy ősz ,riadt tekintetű hölgy fogadta őket.

„Zsuzsikám, vendégeket hoztam. Biztosan fogol nekik örülni. Bemutatom Varga Zoltánt,Zolikát, akivel gyerekkorunkban sokat játszodtunk, és a feleségét, Ágnes asszonyt.

Lakatos Istvánné, Tohók Zsuzsika nehezen barátkozott. Bizalmatlanul, félénken nézte a vendégeket.  Pisti mindenkit a tágas ebédlőbe tessékelt, ahol leültek, és Pisti kiment valahová, Zoltán próbált szóba elegyedni Zsuzsikával, de az csak félszavakkal válaszolt.Néha, a régi emlékek hatására ugyan mosoly is átsuhant az arcán, de szomorú, félénk tekintete komoly depreszióról árulkodott. Kis idő múlva Pisti is visszatért egy kancsó vörös borral. „Talán nem vetitek meg ezt a kis bort. Saját termés, és most igazán van mire koccintanunk.“

 Ahogy kortyolgatták a testes vörös bort, Zoltán rákérdezett Kerekes Fercsi sorsára.

Folyt. Köv.

 

 

 

 

Rovatok: 
Irodalom