Deresen dereng a berek a sziklák felett,
érik, kékül a kökény.
Emberek és százados fák várják a telet,
fagyasztó tél küszöbén.

Borzolt tollú varjak ülnek az ágakon már,
mókus, nyúl odút keres.
A kutató szél levél-tépte fák között jár—
a víz üveges, jeges.

Parancsot osztogat zizzenéssel a vén tölgy.
Barlangot nyit a vadnak
a hegyek sziklás marka—ölét nyitja a völgy
a didergő pataknak.

...dacoló kökény kéklőn várja a telet,
fonnyad a csipke vele...
Mindenre szín, vagy váró remény a felelet,
ha fákat ráz a tél keze.

Ordas szimatol az éjbe, vonít a dombokon
—hívja csikasz világa—
csapáson horkan a vaddisznó-konda zordon,
makkosok alját járva...

Kék-kökény, boróka kékül, szépül, úgy várják
a mag parancsát, hogy érjen.
Fehér takaró előtt, életmorzsák áldják
a Törvényt a törvényben...