A több órás vezetés közben lelki szemei előtt lepergett a negyvenöt év . Mikor a nagy betűs „SZABAD VILÁGBA“ érkeztek, ő hat éves gyerek volt, és nem is tudatosította , mennyire nehéz dologra vállalkoztak a szülei. Nyelvtudás nélkül, kapcsolatok, és ismerősök nélkül egy ismeretlen világba csöppentek. Menet közben kellett megtanulni élni az új lehetőségekkel, de korlátokkal is, ami bizony jó tíz évükbe tellett. Lassan a nyelvet is megtanulták, már régebben ott élő magyarokkal is megismerkedtek, megbarátkoztak,  így mederbe rázódott az életük. Persze, Zolika ebből csak annyit értett, hogy a számára izgalmas, kalandos utazások végén egy bérházba kerültek, ahol barátai sem voltak. Hiába ment a többi gyerekhez a környéken, nem tudott velük beszélni, ezért kiközösítették. Persze, idővel ez is megoldódott, hiszen Zolika volt a családban az első, aki beszélte az angol nyelvet, mert a gyerek könnyen tanul.

Ez is eszébe jutott, de most inkább a kora gyerekkor emlékeit igyekezett felidézni. Kire is emlékezik azokból a távoli 45 évvel ezelötti időkből? Ott volt a szomszédban a Lakatos Pistike. Vele játszott a legtöbbett, vele élte át gyerekkora nagy kalandjait.  Most is eszébe vannak azok az izgalmas percek, mikor elhatározták, hogy Pistike dédnagypapájától, aki nagy pipás volt, dohányt lopnak, és kipróbálják, milyen is a pipázás. „Biztosan nagyon jó, hiszen sok felnőtt pipázik, vagy cigarettázik. A gyerekeknek talán azért tiltják, hogy ők ne is tudják, milyen jó ez.“ Így okoskodott a két lurkó. A dohányt , és még a pipát is Pistike csente el. Zolikának gyufát kellett lopni. Mikor minden megvolt, izgatottan elbújtak a kukoricásba, megtöltötték a pipát, ahogy az öregtől látták, és pöfékelni akartak. De bizony, a vége mindkét gyereknél fullasztó köhögés lett. Így vissza csempészték a pipát, a lopott dohányt inkább szétszórták, és Zolika a kellemetlen kaland hatása miatt azóta sem próbált dohányozni. „ Mi lehet most a Pistikével, mi lett belőle, hová sodorta az élet?“

Eszébe jutottak  a többi gyerekkori barátok is: Kerekes Fercsi, akire Zolika gyerekkorában bizony neheztelt, mert egyszer bújócskázás közben, mikor Zolika a nagyhíd alá bújt el, Fercsi meg akarta viccelni, és a hídról lepisilte. Most  már Zoli is csak mosolyog mikor ez  a gyerekcsíny villan az eszébe. Mi lehet Sulóka Palikával, meg Kocsis Józsi is az eszébe jut, pedig vele kevesett barátkozott. A Józsi annyira akaratos gyerek volt, hogy csak akkor jött hozzájuk, ha mindég ő mondhatta meg, mit fognak játszani. „ Focizni azért igen jól tudott“  emlékezett vissza Zoltán.

Érdekes, hogy lányok nem nagyon jutottak eszébe. Persze, ez nem csoda, hiszen a hat éves gyerek még  nem igen barátkozik lányokkal, de azért egy kislány mindég eszébe villan. Egy szőke, coffos kis szőke nyakigláb lányka van a lelki szemei előtt, aki a harmadik szomszédban lakot. „Hogy is hívták...?“ „Persze! Tohók Zsuzsika volt.“

„Mi lett ezekkel a régi gyerekkori ismerősökkel, barátokkal...?“

Most majd minden kiderül, gondolta, hiszen már csak pár kilométer választotta el a Kisvárostól.

      A felesége angolul szólt hozzá, hogy figyelje az utat, mert annyira elgondolkodott, hogy egy kereszteződésben csak az utolsó pillanatban fékezett , hogy előnyt adjon a jobbról közeledő kamionnak. Ágnes is értett magyarul, hiszen második generációs magyar volt, de inkább angolul beszélt.  Ahogy közeledtek a városkához, Zoltán igyekezett visszaemlékezni a régi tájra, de bizony ez sehogyan sem sikerült. Hullámzó búzaföldekre, katonás rendben sorakozó szőlösorokra emlékezett, és nem is értette, honnan került ide a széles aszfaltozott, de sok sok kátyúval tarkított főút rengeteg autóval, mikor ő egy köves poros útra, és itt-ott lassan közlekedő aútókra emlékezett. A valamikor hullámzó búzaföldek helyén most gazos , rendezetlen terület volt, a szép szőlősorokra már csak a gyom közül itt ott kimagasló oszlopok emlékeztettek.

Ha nem figyelt volna a jelzőtáblákra, elvétette volna a városkába való letérőt. Ő jól megművet répa és kukoricaföldekre, búza és árpamezőkre emlékezett, most meg ipartelepek, hektárokon lebetonozott földek tárultak elé. Egondolkodott, hol is talál majd benzinkutatt, mert nem jutott eszébe, hogy volt e ilyen a városkában. „Ha nem volt, hát most van!“ mutatott jobra a felesége, ahol egy Shell kút reklámtáblái díszelegtek. Tankolás után magyarul szólította meg a benzikutas hölgyet, aki szlovákul válaszolt, de ebből persze Zoltán egy szót sem értett, és angolul kért elnézést. Meglepetésében a földbe gyökerezett a lába. A hölgy ugyan tört angolsággal, de komunnikálni tudott vele. Elmondta, hogy az öregek még beszélnek itt magyarul, de a fiatalok inkább az államnyelvet használják. Ez bizony Zoltánt váratlanul érte. Hogyan változhatott meg egy tősgyökeres magyar kisváros, 45 év alatt.Hogyan lehetséges az, hogy  angolul megértik őt, de magyarul nem.

Szálloda után érdeklődött, mert rokonai már nem laktak ebben a városkában. A hölgy egy közeli panziót ajánlott.  Zoltán nagyon kellemesen meglepődött, mikor a recepciós kisasszony magyarul szólt egy munkaruhás úrnak, hogy mutassa meg Zontánéknak a szobát.

Nagyon érdekelte gyerekkori barátainak sorsa, ezért, mikor Ágnessel vacsorához ültek, említette a pincérnek, hogy a tulajdonossal szeretne beszélni. Kis idő mulva egy öltönyös úriember jött az asztalukhoz, és bemutatkozot, hogy ő Sarkadi Csaba, a tulajdonos. . Mikor Zoltán a gyerekkori barátai felöl érdeklődött, Sarkadi úr félbe szakította, intett a munkásruhás alkalmazottnak, aki Zoltánékat szobájukba kísérte. Ez szerényen az asztalukhoz jött, és Sarkadi úr bemutatta: „Ő  Lakatos Istvánt. Azt hiszem, ő az a Pistike, akit keres.“

Folyt. Köv.