Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A törvény a törvényhozóra nem vonatkozik?

Tiborc
Tiborc képe

Átkapcsolok az M1-re, és egy kis idő után azon töröm a fejem, hogyha mindaz igaz, amit az elmúlt egy órában hallottam, akkor a fizetéseink, meg a nyugdíjaink miért nem hagyták már el a nyugati színvonalat.

 Aztán kezdtem ráeszmélni, hogy ez a kormány a nép hülyítésében zseniális. Nem véletlen a több száz államtitkár, és helyettesük. Máshoz sem értenek, minthogy hogyan kéne megvezetni a népet.  Az ATV-s betelefonálós műsorokban elborzadva hallgatom, hogy ez milyen jól sikerül.
A legszebb példa a Quaestor kártalanítás. Emlékszem, hogy hónapokon át hallottam, hogy a minisztériumok, és ezekből is kiemelkedetten a Külügyminisztérium hirtelen mekkora összegeket vett ki a miniszterelnök utasítására a Quaestorból. Hát persze, hogy ez a pénzintézet is összeomlott, mint az elmúlt évben nyolc másik is. Aztán hirtelen megtáltosodott a kormány, és elhatározták, hogy száz százalékig kártalanítani fogják azokat a befektetőket is, akiket elfelejtettek figyelmeztetni, hogy időben vegyék ki ők is a pénzüket. Nem akartam hinni a fülemnek, és annak, amilyen gyorsan erre törvényt is hoztak.

Elérkezett a kártalanítás ideje, és kiderült, hogy törvény ide, törvény oda, a kártalanítás kb. a befektetések negyedét jelenti, mint a libásoknál. Ott két millióig kártalanították azt is, akinek a kára húszmillió volt.

És elégedetten hátradőltek a székükben, hogy milyen jót tettek a néppel, és az ügyet elintézettnek vették. Az sem zavarta őket, hogy az általuk hozott törvényt nem tartják be, csak az ő kis jól fizetett állásuk ne kerüljön veszélybe. Megértem, hogy a nép haragját csak így lehetett letudni egy-két hónapra, amíg a maguk szennyét nyom nélkül el tudták így takarítani. Ennyi idő kellett, és ha ez egy törvény segítségével megy, akkor, nosza, kell csinálni egy törvényt. Semmi sem szent nekik, és az ország egy részét is szembe lehetett fordítani azokkal, akik a pénzüket követelték.

Harácsoltak, amikor azt akarták, hogy a pénzük használatáért pénzt is kapni szerettek volna. Nincs infláció, a benzin árát is akkor vitték le, amikor a Statisztikai Hivatal éppen inflációt állapított meg, és kamatot csak akkor szabad kérni, amikor valakinek szüksége van egy kis kölcsönre. De akkor már jó sokat, lehetőleg 10 százalék felett, mert az már nem harácsolás. Nincs infláció, fizetésemelést, nyugdíjemelést sem kell adni. Kész haszon. Gondolom, kapott is jutalmat az, aki ezt kitalálta.
A televíziókban meg csak a jól teljesítettünk megy, meg az, hogy az állatkert nagyon aranyos állatai milyen tündériek, arról meg tilos beszélni is, hogy közben életek tízezrei mennek tönkre.

Röhej, hogy olyanok aggódnak Afrika népeiért, akik a tévébe menet átlépnek a budapesti aluljárókban azokon az embertársaikon, akik ott haldokolnak, vegetálnak, miután a rossz törvényhozás, netán a rossz szándék odakényszerítette őket. 
Saját mocskukban kényszerülnek fetrengeni, miután ügyes húzásokkal elvették családjukat, lakásukat, állásukat, és a legcsekélyebb megélhetési lehetőségeiket is. A legnagyobb örömük az, ha egy kis tablettás borhoz juthatnak, ezzel is siettetve halálukat, ami a megváltást hozza számukra. De ez valamiért a liberálisainkat nem zavarja.
Ezt magunknak kell észrevenni, és teljes létszámmal harcolnunk, mert mi még nem kerültünk, oda, de mindent megtesznek irányítóink, hogy ez megtörténjen. Azokért is ki kell állnunk, akik gúnyos megjegyzéseket téve utalnak rá, hogy úgy kell ezeknek a "pénzes" embereknek, miért tették be a pénzüket egy olyan kockázatos befektetésbe, ahol pár százalékkal több volt a hozamuk.

Mert a gúnyolódók addig nem nyugodnak, amíg pénzt éreznek a markukban, és ha elfogy, akkor lesik mások megtakarításait. Tetszik tudni, mint a tücsök és hangya című mesében.

 Az ilyen erkölcsű országban már azok a kormányhoz közeli tagok anyagi és egzisztenciális érdekei sincsenek biztonságban, akiktől egy pillanat alatt meg fognak válni, ha nem úgy táncolnak, ahogy a zene szól.

Sajnos, akiket tegnap befogadtunk magunk közé, azok harsognak a leghangosabban, hogy az Afrikából érkezetteket is fogadjuk szeretettel, keresztényi vallásunkra hivatkozva. És nagyon aggódnak, hogy a kerítésen átmászva megsérülhetnek. Aggódnak azért is, hogy mit mond a nyugat, akik szintén ide küldik vissza a más kultúrájú embereket.

Pedig ezeknek a liberális embereknek köszönhetjük már azt is, hogy feleségem nagymamáját nem fogadták be a kerepestarcsai kórházba, mert elmúlt már nyolcvan éves. Nekik köszönhetjük, hogy ha mégis be tud már valaki kerülni a kórházba, napi 650 forintból kell egész nap étkeznie, amíg a börtönökbe 1600 forint, a menekülttáborokban 6-7.000 forint áll a rendelkezésükre.

Itt valami nem stimmel. És a fene megette azt az országot, ahol már az ország kormánya sem tartja be a maguk alkotta törvényeket.

Nagyon veszélyes volt az a mondat miniszterelnökünk szájából, amikor azt találta mondani, hogy ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit csinálok. Tehát azt se higgyük el, amit el szeretnénk hinni.

Elszörnyedve említették, hogy Görögországban egy napra egy nyugdíjas, „csak” 19 ezer forintot tud kivenni az automatából.

Tegye minden nyugdíjas a szívére a kezét, ugye hogy szeretne kapni ebben az országban is napi 19 ezer forintot napi szinten. És ne irigyeljük a görögöktől ezt a nyugdíjat, lesz sajnos nekik is kevesebb.

Rovatok: 
Füstölgéseim