Egy ortodox szeretetotthonban kaptam munkát, és egy kis szobát.  Úgy tűnt, innen nyugodtan járhatok iskolába, hisz a munkáltató nem zárkózott el előle. Ellenben a személyzet...rövid idő elteltével, nem nézte jó szemmel, hogy heti három alkalommal helyettem is dolgozniuk kell esténként. Hamar kimartak maguk közül.

Egy gondozott - László néni - orvos lánya felajánlotta, költözzek hozzá, az ottlakásért segítsek neki a házi munkában, és öt éves gyerekének felügyeletében.  Fizetni nem tud, valami munkát kell vállaljak. Volt spórolt pénzem, meg a mama is beígérte, hogy segít, amíg leérettségizem.
   Egy kerületi vendéglátó vállalat alkalmazott éjszakai nagytakarítási munkákra.  Ez abból állt, amikor a vendéglő éjszakára bezárt, nagyjából este tizenegy-tizenkettő órakor, akkor jöhetett a nagytakarító brigád. A falak portalanítása, csillárok, ablakok, ajtók lemosása.Reggel ötig, hatkor már nyitás volt. Nem volt könnyű munka, de viszonylag jól megfizették, és többnyire élelmet is adtak az üzletet vezetők.
   Lassan beleszoktam volna, több ismeretségre szert tettem, idősek, fiatalok egyaránt voltak a csapatban. A doktornőnél azonban nem volt kedvemre való az élet. Válófélben volt a szintén orvos férjétől. Válásuk, nagy csinnadrattával járt.Amikor én odaköltöztem, a doktor már nem lakott ott, viszont többször jött a gyereket látogatni. Általában ezek a látogatásai hangoskodással, vitával, civakodással végződtek. Egy este, amikor hazamentem az iskolából, az ajtó be volt törve, a doktornő a szobában a padlón feküdt, úgy összeverve, hogy valósággal megrettentem. Embert így megverten, még nem láttam! Nyöszörögve kérte, hogy hívjam fel az ügyvédjét, jőjjön ide. Félelem állt belém, mi lesz , ha akkor jön a doktor, amikor otthon vagyok.  Esetleg rám is rám támad!  Többször eszembe jut azóta is, egy értelmiségi ember miként tudott így kivetkőzni emberi mivoltából!
   A brigádban meséltem szomorú helyzetemről, és egy nagyon kedves asszony, azt mondta , elvisz egy idős nénihez, beszélgessek vele, ismerkedjünk meg, hátha ott jobb lenne nekem.
   A néni valaha faluról jött a városba az urával - így mesélte - . Az ura amolyan mindenhez értő ember volt. Házmesteri állást kapott, meg hozzá szolgálati lakást. Békésen éltek, két lányuk született, a kisebbik már meghalt, az ura is meghalt, a másik lánya él csak, két gyerekkel.  Egy szobás volt a lakása, kis konyha, előszoba, fürdőszoba, és egy külön bejáratú spájz tartozott hozzá. Szegényes, kopott bútorok,  általános rendetlenség jellemezte. Én ennek ellenére úgy döntöttem, hozzá költözöm.  A brigádommal, olyan rendet csaptunk a lakásban, hogy öröm volt nézni. Minden feleslegesen  tartogatott dolgot kidobáltunk, és az egész lakást kimeszeltük, ajtókat ablakokat lemostuk.
   Jó szívvel költöztem be a nénihez, még akkor is, ha csak egy fotelágy nyújtotta átmenetileg a kényelmemet. Nem döntöttem rosszul.  A néni kedvessége, barátságos, falusias modora, hamar fogadtatásra került. Egy hét sem telt el, és kézbe vettem sorsom alakítását.  Egyedül, önállóan. Újság...hirdetés - állásrovat -telefon.  Működött !
   Egy nagy állami vállalat, rendes , nappali, és irodai munkára alkalmazott. Havi ezeregyszáz forint fizetéssel lettem tarifőr gyakornok. Még az elnevezés is tetszett, mert szinte senki nem tudta, milyen munkakör ez. Két hónap gyakorlati idő eltelte után lettem tarifőr, az akkori nomenklatura szerint, bizalmat adva az iskolai végzettségemnek - még nem volt meg az érettségim - ezerháromszáz forint fizetéssel.
   Szép lassan minden rendeződött, és megkezdtem Nagymamával töltött időszakom.
   Ha most visszagondolok, pár év is eltelt amíg őt ismertem, és mégsem tudom mi volt a keresztneve. Csak úgy hívtam: Varga Nagymama. Egy napon nagymama levelet kapott katona unokájától. Kérte, hogy írjak neki pár sort, amit  lediktálna nekem, mert ő már nagyon nehezen tud írni.

Megírtam hát a levelet, és postára is adtam