Napfényes Hortobágyon
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.
Idejárnak itatni a csikósok,
Nyári nap melegétől
Kitikkadt a gémes kútjuk,
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.

Sárgulnak a növények,
Hisz a nap melegét ontja.
Túzok madár a párját
Rikoltva hívja.
Zizeg a levegő a nap sugarától,
Nincs egy árnyék se közel, se távol.
Tücsök is hallgat, nincs zenélni kedve,
Ember és állat is szenved a melegbe'.

Nap izzítja a levegőt,
Mintha kenyeret sütne,
Csend ül a rónára,
Csak a csikós gondol lovára.
Napraforgótábla tekinget a napra,
Forgatja fejét, mosolyog rája,
Nádirigó füttyent patak széléről,
Neki is kijutott a nagy melegből.

Szép vagy Hortobágy, amerre tekintek,
Gyönyörködve látom szép színeidet.
Magyar róna arca így köszön nekem,
Tájadra én így emlékezem.
Delelő gulyára, legelő juhnyájra,
Délcegen vágtató csikósra, s lovára.
Régen jártam arra, gyönyörködtem benne,
Hortobágyot s az embert soha nem feledve.

2015.08.01 Mosonmagyaróvár