Tamással így kezdődött a kapcsolatunk. Levelezve, mert mondanom sem kell, ezután hetente érkeztek a levelek Nagyatádról, ahol katonai szolgálatot teljesített.
   Egy napon teljesen váratlanul beállított. Zavarban voltam. Hogyan kell ilyenkor viselkedni?
   Te vagy Mariann? - kérdezte. Te írogatod a leveleket a nagymamám helyett? Köszönt a nagymamának, megkérdezte, hogy vagyunk, és elment. A nagymama már aludt, én még tanultam, amikor visszajött. A konyhában beszélgettünk. Azt mondta, megnézett pár vendéglátóegységet, ismerősöket, haverokat keresett, akiknek köszönni akart. Aztán érdeklődött, hogy én ki vagyok, honnan jöttem, mit dolgozom, stb. Magáról elmondta, hogy civilben felszolgáló, egy jó nevű étteremben, ahol őt nagyon jól ismerik. Szeret ott dolgozni, és a számítása is megvan. Ha leszerel, visszavárják. Egy húga van, aki az NDK-ban dolgozik, egy színházban táncol. Ő a mamájával él, de legjobban a nagymamáját szereti, és itt szokott aludni nála, azon a fotelágyon, amelyen most én alszom. Kicsit belém állt a félsz, talán el kell mennem innen is, ha egy fél év múlva leszerel. Sok minden egyébről beszélgettünk, aztán azt mondta, úgy éjfél felé, hogy elmegy a Tavasz bárba, egy kicsit széjjelnéz.
   Vegyes érzelmekkel, gondolatokkal mentem aludni. Csak másnap este találkoztunk, amikor a munkából hazamentem. Ott volt a nagymamánál, és rám várt. Letelt az eltávja, vissza kell mennie, és eljött elköszönni. Örülnék, ha továbbra is írnál nekem Mariann, tudod, nagyon jó érzés levelet kapni, és én is szívesen írok, mert más öröm a honvédségnél nincsen.
   Nemsokára indul a vonatom, nem kísérsz ki a pályaudvarra? Éppenséggel tehetem. A vonat indulását sok katona várta, akadt haver is, akivel együtt szolgált. Elköszöntünk, úgy mint két testvér. Arcul csókoltuk egymást. Írjál! Jó.
   Aztán teltek a hetek, hónapok, és a levél hangneme megváltozott. Tamás azt írta, szerelmes lett belém. Alig várja, hogy leszereljen és engem feleségül vesz. Tudja, hogy rendes lány vagyok, az anyját elküldte a nagymamához, hogy leinformáljon. Neki elég az, hogy tudja rendes lány vagyok, nem járok csavarogni, csak a munka és a tanulás van. És valóban. Korábban sem volt soha barátnőm, akivel sülve-főve együtt lettem volna. A munkahelyemen csak nők voltak az igaz, viszont a jó kapcsolatom ellenére sem barátkoztam senkivel. Az iskolában egy lánnyal kerültem közelebbi kapcsolatba, de ő csak a hétvégeken ért rá többnyire. Elmesélte Erzsóka, hogy szerelmes a vállalat dirijébe, aki viszont nős, és csak hét közben találkozhatnak. Ő a titkárnője volt, gépírástudással. Szorgalmazták nála, hogy tanuljon. Káderanyagként került az iskolába. 
   Egy szombat délután az iskolából leléptünk, mert, mint mondta, muszáj kimenni a lovira. Mindig látja, amikor jön be a Hév, hogy mennyi ember van ott, meg a lovak is, meg aztán a diri is kijár, hátha találkozunk. 
   Emlékszem, vettünk egy tikettet, három forint volt, és nyertünk. Sok pénzt, kilencvenhárom forintot. Semmit sem értettem az egészből, de az biztos igaz, hogy ebből a pénzből ketten megvacsoráztunk, és ittunk egy üveg bort is, és borravalóra is tellett.
   Ekkor olvastam a turfban egy zsoké nevét: Rakovics A. Rögtön egy osztálytársamra gondoltam.
   Ez egy nem mindennapos név, hát megkérdeztem a pénztárost, ki ő? Adott egy újságot, amibe a hajtókról rövid leírás is volt. És igen ő az. Csernyei...milyen kicsi a világ? Ha még egyszer eljövünk a lovira, felkeresem. Nem volt rá alkalmam, soha többet nem mentünk a pályára.
   Tamás leszerelt, és állandóan velem akart lenni. Megírtam a szüleimnek, hogy van itt egy fiú, és még a tanulásom is odalesz talán.
   Máig őrzöm édesanya levelét. Azt írja: ezt nem teheted leányom, az iskolát most a bizonyítvány előtt nem hagyhatod. Én már mindenkinek eldicsekedtem, hogy te tanulsz, a Révay tanár úr éppen a napokban kérdezte, hogy sikerülnek a vizsgáid? Ilyen szégyent ne hozzál ránk. A Tamás majd megvár. Értitek? A mama büszke volt rám!
   Megkaptam a képesítőmet : könyvelő, tervező, statisztikus.
   A munkahelyemen bemutattam, és azonnal kaptam háromszáz forint fizetésemelést. Ez már tisztességes jövedelemnek bizonyult.
   Tamás is örült, és követelte, hogy azonnal házasodjunk össze.
Egy szombati napon, két tanúval megjelentünk a kerületi anyakönyvi hivatalban, és összeházasodtunk.
Aztán hazautaztunk a szüleimhez, mint ifjú házasok…
   A mama nem hitte el, hogy ezt tettem. Csak miután a papírokat megmutattam, vették tudomásul, hogy Pesten ma ilyen világ van .Csendesen, majdnem sírva mondta, csak aztán meg ne bánd.