Amikor hanyatt esnek a hegyek,
a folyók is visszafelé folynak,
mikor a hóhér gyakorol kegyet,
s csak egy hajszálon múlik a holnap –
akkor hosszan hallgasd a szívverésem,
s ölelj át menyasszonyos hófehérben.

Amikor Föld mögé bújt el a Hold
és a megijedt Nap oly sápatag,
mikor a Tejút kozmoszba karolt,
s egy feketelyuk bőszen rátapadt –
akkor hosszan hallgasd a szívverésem,
s csókolj, egyre csókolj csak merészen.

Amikor kisiklik a gondolat,
és a szavak szanaszét hevernek,
mikor jégtömbbé fagy a pillanat,
s keserűbbé válnak a keservek –
akkor hosszan hallgasd a szívverésem
s forrald fel lángoddal a vérem.

Amikor magába zuhan az atom,
s Démokritosz nem felezi tovább,
mikor bomba ásít túl a falon,
s tanítványnál a tanár ostobább,
akkor hosszan hallgasd a szívverésem
én azt eléd tartom két tenyéren.

Mikor kifordul a Föld gyomra,
s az egész bolygó vulkáni láva,
mikor amorffá válik a forma,
s a szent is önként lép kalodába,
akkor hosszan hallgasd a szívverésem,
s csak pillants rám, azzal is beérem.

Békéscsaba, 2015.08.04. Cs.T.